Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - TANULMÁNY - Czigány Lóránt: A nyugati magyar irodalom négy műhelyéről

tással és automatikus írással is kísérletezett, harcban az örökös létbizonytalansággal, s talán azért is, hogy az egó megszabaduljon a múlt terhes örökségétől, s bátran nézhessen szembe a jövő zsákutcájával. Jelenleg két kötete vér kiadóra. Más verseiben mítoszteremtő kedve és kétségei néznek farkasszemet, könnyen kibillenthető egyensúlyi helyzetből. Thinsz Géza, aki Stockholmban él, még mindig nem nyugodott bele helyzetének ellentmondásosságába, abba, hogy ő a svédek között magyar költő. Verseinek gunyoros felhangja, incselkedő kántálása, gonoszkodó kiszólásai mind ezt az alaphelyzetet takargatják, csupán erotikus huncutkodásai kötik a valóság svéd talajához, bár néha ezekről is kiderül, hogy inkább egy országhatárókat figyelmen kívül hagyó „svédtoma” kellékei.

Kellene még szólni másokról is, kiknek nincs, vagy csak alig van kapcsolatuk a Magyar Műhellyel, bár ők is az 58-os nemzedék tagjai. így elsősorban Készéi Istvánról, aki Párizsban él alkalmi munkákból s versei főként az Üj Látóhatárban jelennek meg, olyannyira, hogy ő az Űj Látóhatár leggyakrabban közölt szerzője, vagy a csi- kágói nyelvészprofesszor Mokkái ódámról, kinek nyelvi leleményessége dionüszoszi energiákkal párosul, hogy azután hirtelen reményt vesztetten elkedvetlenedjék, s verseiben egy koravén kamasz fintorával hívja ki olvasói megrökönyödését. Vagy a müncheni Máté Imréről, aki őszinte lelkesedéssel írja sámánkodó verseit, amíg Sulyok Vince Oslóban, a kezdeti sokkot kiheverve érdekes módon magába szívta az északi tájak misztikáját és az északi emberek vágyódását a napfény és az emberi kapcsolatok iránt.

Amennyire gazdag ez a nemzedék költőkben, annyira kevés prózaíró jelentkezett, s azok nagy része is elhallgatott. Az egyetlen jelentős kivétel Ferdinandy György, aki a puerto ricoi egyetemen tanít. Ferdinandy prózája is átmenet a. költészet és a narratív műfajok között, sorai gyakran jambikus lejtésűek, kedveli a belső rímet és az alliterációt. Szövegeinek vezérmotívuma a nosztalgia, nosztalgia a kínzó múlt iránt szavai és képei ezt a fájdalmas múltat idézik, lüktető sorokban, s nincs ami a feszültséget feloldja: „Innen a trópusokról hajnalban pontosan az Érdi útra nyílik a kilátás” — írja egyik szövegében amint menetelő emlékeit leltározza, s kiadja a parancsot : „Vedd hát sorra őket így hajnal előtt, századszor is, maga-magadnak ... mielőtt te is beállnál a menetbe ott lent a Dél Keresztje alatt.” Ferdinandyn kívül Ka- rátson Endre nevét kell még említeni, ő egyértelműen novellát ír, nála az írás játék, álarc, bujócska. Novellái gondos szerkezetűek, magamutogatás helyett az önrejtegetés eszközei; mesterének minden bizonnyal Kosztolányit vallja, mert a mívesség, a csiszolgatás minden során érződik.

Végül személyesebb hangnemben a Szepsi Csombor Körről. A Szepsi Csombor Kör Londonban alakult 1964 legvégén. A név mint példakép túom származik, már szegedi egyetemista koromban felkeltette érdeklődésemet ez a 17. századi kassai fiatalember aki gyalog bejárta Európát „a mindenkor sárgaszáras csizmájában, vállán verőfényes' színű gránát posztóból csinált” köpönyegben, kevés úti motyóval, egy váltás inggel és egy imádságos könyvvel, meg az utazási kedvvel, mely „gyermekkorától hajtotta őt az idegen helyek látására”, s megható hazikívánkozásaival: „Úristen, bár volnék nem Epernay-ban, hanem Eperjesen!” tJtikönyve az Europica Varietas nemrégiben jelent meg új kiadásban Budapesten. A Kört Siklós Istvánnal és Szabó Andrással alapítottuk, s fő célunk, hogy hangzatos művészeti, irodalmi, vagy politikai elvek hangoztatása nélkül a kísérletezésnek, szellemi vállalkozókedvnek biztosítsunk fórumot, hamarosan visszhangra talált az angliai magyar értelmiség körében, mivel ilyen csoportosulás addig nem létezett Angliában. Szabó Zoltán mellett Cs. Szabó László is azonnal mellénk állt, s az ő előadásával nyitott a Kör 1965. január 27-én. Shakespeare-ről beszélt Cs. Szabó; a Szepsi Csombor Kör ezzel akarta kifejezni, hogy az egyetemes európai kultúra magyar nyelvű fóruma akar lenni.

A könyvkiadás Iványi—Grünwald Béla Hungarica gyűjteményének feldolgozásával indult 1967-ben, méltó és illő volt ez, hiszen a kiváló történettudós is támogatta a Kör előkészítő munkáját, s mivel néhány nappal a megnyitó előtt hunyt el, a Kör a kötettel egyik szellemi védnökének állított emléket. A gazdag Hungarica-gyűjte- ményt a londoni egyetem Szláv- és Kelet-európai Intézete vásárolta meg, s a könyv952