Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - MŰVÉSZET - Kassák Lajosné: Vattay Elemér kiállítása
művészet KASSÁK LAJOSNÉ Vattay Elemér kiállítása SÁRVÁR 1979. MÁRCIUS 4.* Különös kiállításba léptünk be. A falakon ismert emberekről, alkotókról készült fotóportrék, egy-egy portré társaságában egyéb fotók és az alkotók eredeti művei. Nem szokványos kiállítás ez. Ki követte hát el és miért? A tettes Vattay Elemér, aki évtizedeken át odaadóan figyelt az alkotókra, mondhatnánk fülelt, hall-e hangot, ami neki szól, miiyen a hang tulajdonosa, ember és mű együttese beléphet-e a sajátos, a szépség előtt alázatosan fejet hajtó világába? És valami mást is keresett. Az életre es halálra különös módon egyaránt igent válaszoló Vattay — mert ezt árulják el a képei — ezt a leborulást kereste a kiválasztott arcokban és a kiválasztott művekben. És így szólt magában: meg kell mutatnom világító arcukat, meg kell szólaltatnom őket magukat műveikkel és megszólalok én is, hogy kialakuljon egy újfajta párbeszéd, amely talán jelenthet valamit azoknak is, akik e szokatlan — mert néma — párbeszédnek itt és most a tanúi lehetnek. Nem véletlenül hangsúlyozom az itt és most szót, mert minden kiállítás egyszeri, még akkor is, ha a művek azonosak, mert a választás rendje, a környező világ, az atmoszféra soha kétszer ugyanaz nem lehet, mint ahogy ugyanaz a színházi előadás sem lehet kétszer ugyanaz és egyetlen zenemű sem szólalhat meg kétszer ugyanúgy. És most föl tehetjük a következő kérdést: vajon arra talált-e fotóművészünk, amit keresett? Vajon Ferenczi Béni, Kassák Lajos, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Bálint Endre és Pilinszky János épp úgy hajtottak fejet élet és halál előtt, a virágbaborulás és a sírkereszt előtt, mint ő? Bizony nem, mert lázadók ők, az alkotók; az alkotás maga tiltakozás az élet megszokott rendje és a természet büntetése, a halál el'len. Hogy miféle lázadók és hogy szívünkhöz mégis milyen közel áll lázadásuk és bukásuk, mondja el helyettem Kassák Lajos alábbi verse. •Elhangzott a kiállítás megnyitóján 395
