Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Apáti Miklós: Orgonák hangján, Fiatal vagy (versek)

APÁTI MIKLÓS

Orgonák hangján

Bőröm virágzik: libabőrt szül.

Szívem,

ha tudna, fehérülne el. Hajam hulltában még gyorsan megőszül.

De a Nap süt. Imáim anyaföldje, ó, íme.

Penghet bennem a rezgő sugallat: nem lesz hű hozzám ő se, ő se.

Orgonák hangján hazám is megátkoz. Elküld

misézni máshoz, távolhoni földre. Csoda-e? Ama föld fönnhangon kiáltoz,

és te is, ott messze: énértem; értem. „A hűség

ne legyen friss, ha dús parasztkenyér.” Csupán ódonsága érdem.

Még friss hűségem fogalmazom itten. Mondom:

legyek kenyérkéd, tarisznyád az útra. Nélküled nekem már semmim sincsen.

Fiatal vagy

Szivarfüstömtől undorodsz, de csak a füstnek

szól gyűlöleted, ami beborít, ellep, tőled ellop. Te akkor is mézet kanalazol.

Italomba is belenézel, mézízű szájjal sóhajtsz:

hát ez is, hát ő is, oly reménytelen.

Ennyi seb a tüdőn, a gyomorban gyógyul?

720