Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba (elbeszélés)
ESTERHÁZY PÉTER Bevezetés a szépirodalomba Félelme csillapult, mert vagy hat héten át senki sem halt meg, senki piszkos rózsaszínű epét nem hányt nagy öklendezések közepette egy szemetes vödörbe, hosszú erőlködések után lélekszakadva senki nem hanyatlott vissza, s ha valakinek 39,5 volt is a hőmérséklete, a nyak nyirokcsomói és a végtagok nem duzzadtak meg, nem terpeszkedett lágyékán két feketéllő folt. Nem beszélünk kásásán, mert feketés lepedék nincs a szánkon. Mi lelne, édes Isten, mondja. Semmi a világon. Csak kicsit különösnek találom ezt az életet, jegyzi meg szinte dallamosan. A különféle lázas betegségeikben, kiütéses tífuszban és száj- sülyben elhunytak sora mind Rosszabb lett, mert aki csak tudta, titkolta betegségét, nehogy ismerősei elkerüljék, még beszélni se merjenek vele, a hatóságok pedig lezárják a házát, amire eddig ugyan még nem került sor, de már kilátásban volt, és az emberek a puszta gondolatától is rettegtek. Ma van szüleim házassági évfordulója. Ha akkor össze nem házasodnak, akkor én ma nem vagyok itt, és nem látom ezt, ami pedig most mégis csak.óriási hetz! Nem adom sokért, hogy itt vagyok, oké vagyok, belevaló vagyok, csak a halottakat sajnálom. Az éjjel megjöttek a lókák. Spatz bal első lába erősen dagadt. Rándulás? Délelőtt megnézetem Prof. Dr. Rutkowsiki specialistával, ő is azt mondja, semmi komoly baj, kíméljem és el fog múlni. Délután megjött a gumi. Próbálok a vezérkari hailhatatlanokkal beszélni, de nem sikerül. Valaki jön, hogy visszafoglaltuk L.-t. Azonnal nyitok egy üveg italt, és megisszuk. Este az idegent a halottasházba vitték; kátrányszag; vönheny platánok halk susogása; sötétlő varjúcsapat; őrség vonul a térre. Nagy gála-vacsora L. tiszteletére. Az öreg Wislocki hazafias lendületében egy nőt fog magának. Huszár jön jelenteni, a főhadnagy úr Wislockinál van egy csuuúnya kisasszony! Inkey Zsigával és Kemény Józsival betörök hozzája. Sárga pillangó-pléddel letakart ágy. Megszámolom a lábakat: négy. Nő visít, Wislocki morog, Zsiga nevet, daxlii ugat, Józsi örömében táncol, én csiklandozok. És da capo. Egyes szám harmadik személyben írok, ettől biztonságban érzem magam; azt remélem, hogy nem halok meg olyan hamar. Fagy és füst, kőház fojtott moraja, szuszokon, ajtón rág a rusnya patkány. Szürkül. Vén nők a kúthoz tartanak, lódögöt húznak el. Gesz- tenyefákat vidám pir lep el. 'A parti kocsmazaj már elhaló, gitár zümmög, pénz- csörgést hallani. Lógjunk meg a gáláról, mondja Bolta Tivadar, menj föl Ludmillához, feljönnek az ápolónők is, Bolta Tivadar eltűnik egy félig leromíbrolt fészerben. Megy. Fázósan összehúzza a kabátját. Ha akkor össze nem házasodnak, mondja a szívében, akkor én ma nem vagyok itt, jobb lenne? Hisz ki tudja, kinek kínja, vésné akkor szívemet, idézi. Az út hosszú, vékony egyenes, ősz a szobákban. Döngölt seszínű kiterjedés, enyhén lejt. Jobb felől áthaladások és eltérések, belátni a szobákba, a szobákban ősz van, beleszagol a levegőbe, égetik az avart, fanyar füstszag van, a csupasz faágak néhol rárajzolódnak az égboltozatra. A ballonkabátja zsebének legalján tökmagot talál. A tökmag lapos, széles karimájú, sokáig tartja a nyelve hegyén, nehezen bírja felnyitni. Az ajka nyálas lett, beletörli a ballon ujjába. A talpán érzi a kö913
