Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Őstörténetünk III.

Szemlében (1977, 1:107—121). Idézzük először fejtegetéseinek summáját, aztán lássunk néhány szemelvényt. Nagyrészt csak elemek maradtak meg a honfoglalás előtti néphitből, inkább megőrizte a népmese és a népdal egykori valóját. Vargyas összefoglalása így hangzik:

„Ezek az elemek időrendbe állítva — vagyis az egyes népekkel összefüggő kapcsolataink időrendjébe —a következő rétegeket adják:

Az ugor együttélés korából származik: a siratódallam és rokonai, teremtésmondáink töredékei, a sámán varázsének bűvölő szava („haj”), s talán egyes motívumok a samánhitben is (agancsos fejdísz); továbbá, ha nem az obi-ugorok tatár szomszédaitól származik, akkor egy korai ugor-magyar-altaji török egyezés emléke az Al- pamüs-eposz költögetési jelenete és a teremtés elképzelése láncon leeresztett teremtményekkel — a belőle fejlődött mesés-mitikus képzetekkel együtt.

Ugoroknál és törököknél egyaránt meglevő, nyelv-léléktani eredetű elem: a „Hol volt, hol nem volt”-féle mesekezdő formula.

Belső ázsiai törököktől: balladáink hősének elemei, a „Möndölöeskék” alvilágjárása, az Égistest-szabadító kultúrhérosz-monda, meséink sárkánya, táltos lova, több motívuma és típusa, a samánhit legfeltűnőbb és leggazdagabban képviselt jelenségei (pl. a táltosok állatalakú párviadala).

Volgái türköktől: népzenénk régi stílusa (ez inkább területi kapcsolat), teremtés- mondáink homok-felhozatala, a világ elképzelése cethallal és bivallyal-ökörrel, meséink birkózási jelenete (az utóbbi belső-ázsiai is lehet).

Fekete-tenger melléki vagy turkesztáni törököktől: a pünkösdi király szokása.

Általános török eredetű (helyhez nem köthető): lírai dalaink egystrófás, két párhuzamos képből álló formája.

Kaukázusi: A Falba-épített feleség verses mondája és meséink egy fordulata („köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál”.)

Vargyas Lajos kitűnő eredményeihez vegyük azonban hozzá a következőt: ő kizárólag a keleti párhuzamokat kereste, aminek Európa nyugatán is megtalálta párhuzamát, eleve kizárta az összehasonlításból. Azonban a régi időkben például az eu- ropid emberfajták messze Keleten is megtelepedtek, a hozzájuk fűződő — a magyarral közös elemek — tehát nem zárhatók ki vizsgálatainkból. Népmese-katalógusunk, népi babonás szokásaink széliében visszhangzanak a szomszédos népek és a nyugati népek meséire, babonáira. így végül is népmeséink, néphitünk ugyanúgy magába foglalja Eurázsiát, akárcsak embertani képletünk. Valamivel masabb a helyzet népdalainknál, amelyekben régi népdalstílusunk valóban a tünkben találja legközelebbi rokonát, azzal szinte teljesen egyezik.

Figyeljünk arra, hogy Vargyas Lajos szigorú tekintettel megrostált anyagában sem mutat semmi a „finnugor” korra, hanem az időhatár az „ugor korral” zárul.

Nagyjából erre az eredményre jut kiváló polyhistorunk, és nagyszerű költőnk Képes Géza is, aki „A magyar ősköltészet nyomairól” értekezett. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964.) Képes Géza két irányú vizsgálatot végzett: egyrészt a ritmus, alli- teráció stb. oldaláról, tehát a stílus oldaláról közeledett az obi-ugor és török-tatár hagyományokhoz, másrészt pedig a történet, a tárgykör egyezéseit vette tekintetbe. Ugyanezeket a jellemvonásokat találjuk meg „Az idő körvonalai” című könyvében (7—115. oldal).

Képes Géza inkább a verselésmódban talál ugor-kord örökséget, de ebből az időből magyarázza néhány népmesénket is, míg népköltészetünk nagyrészének ő is török-tatár párhuzamokat talál. Néhány gondolattal szeretném kísérni Képes Géza alapvető tanulmányát. Az első az, hogy ő is leszegezi „mondott” népköltészet nincsen csak „énekelt”, megfigyeléseit, tehát egyeztetni kellene Vargyas Lajos (alább ismertetett eredményeivel). Nagy kérdés, hogy az ütemek, ritmusok nem a nyelv természetéből fakadnak-e, tehát két rokon nyelvben eleve egyeznek. Az egyezés ez esetben nem történeti emlékként fogható fel, hanem a nyelv azonos természetéből fakadna. Ezt a gondolatot valószínűvé teszi, hogy a magyar és a vogul nyelv szétválása legalább 3000 évvel ezelőtt történt (bármi legyen is a kettő hasonlóságának oka!) s alig hihető, hogy puszta hagyományként a mai obi ugor (bár régi hagyományokat őriz) és a mai ma883