Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Pete György: Környezetvédelem Magyarországon - Beszélgetés dr. Gonda György államtitkárral Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével

szét, a maga sokszínű, felüdülést, örömet jelentő értékeivel. Meggyőződésem, hogy napjainkban már elfogadhatatlanul szűk látókörre vall úgy bővíteni a termelést, hogy a környezetre gyakorolt hatást elhanyagolhatónak tekintjük. Előbb-utóbb tudomásul kell venni, hogy környezetvédelmi előírások és ezek betartása nélkül termelni, vagy termelést fejleszteni nem lehet. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy a környezetkímélő termelő tevékenység költségesebb. Nem biztos, hogy így van. Utalnék a hulladékszegény és hulladékmentes technológiákra, amelyek egy, a mainál hatékonyabb anyag- és energiafelhasználást jelentenek. Miért lenne ez feltétlenül költségesebb, mint az anyaggal és energiával történő, lényegében pazarló termelés? És még valamit. Ha egy termelő beruházásnál „megtakarítjuk” a környezet kímélését szolgáló beruházásokat, azzal csak elodázzuk a megoldást. Később esetleg nagyobb anyagi ráfordítással és kisebb hatékonysággal úgyis pótolni kell! Valaki egyszer azt mondta, hogy a szükséges és meg nem valósított környezetvédelmi beruházások a népgazdaság számára olyan tartozásokat halmoznak fel, amit előbb vagy utóbb ki kell fizetni. Azt hiszem, igaza van. Ez a probléma az első pillanatban azonosnak tűnik nálunk és a kapitalista országokban. De ha közelebbről megvizsgáljuk a dolog lényegét, a megoldást és annak biztosítékait, akkor egészen más a helyzet. Szocialista viszonyok között a termelési eszközök társadalmi tulajdona és a tervgazdálkodás egyértelműen lehetővé, politikánk pedig kötelezővé teszi, hogy ha nehézségek árán is, de eljussunk a megoldáshoz. Ehhez persze idő kell, társadalmi méretű felismerés és anyagiak. Nálunk társadalmunk belső lényegéből fakad, hogy kialakítjuk a megoldás útját és megteremtjük az emberhez méltó környezetet, pontosabban nem hagyjuk, hogy a helyzet rosszabb legyen, hanem folyamatosan javuljon.

A gazdasági növekedés eszközből céllá válik a fogyasztásra orientált társadalmakban, másodlagosan pedig kényszerítő szükségszerűség a fejlődő országokban. Nem fenyeget-e a veszély éppen eme övezet túlnépesedett- sége, alul tápláltsága, alacsony gazdasági—kulturális színvonala miatt, hogy a globális egyensúly épp itt, e ma még kevéssé szennyezett övezetben bomlik meg a kényszerű iparosítás következtében?

A fejlődő országok ügye nagyon érdekes. Sok helyen egészen sajátosak a viszonyok. Két példát említek: az egyik az elsivatagosodás veszélye, a másik a nagyarányú er- dckitermelések, amelyek rontják nemcsak ott, ahol megtörténik, hanem világméretekben is a levegő „minőségét”. Vannak olyan tapasztalatok is, hogy a fejlett tőkés országok jóvoltából környezetet szennyező iparágakat telepítenek a fejlődő országokba, mintegy ezen a módon is „megoldást” keresve saját problémáikra. Ez a téma már nemzetközileg is hangot kapott, tehát nem elszigetelt jelenség. Egészen biztos, hogy a haladás, a változások a fejlődő országokban is erőteljesebben napirendre tűzi a környezetvédelem szükségességét. De hadd tegyem hozzá, hogy ezekben az országokban ma a legégetőbb gond mégiscsak a túlnépesedés, illetőleg az élelmezési válság, legalábbis ezen országok egy jelentős részében.

A környezetvédelem nem elégedhet meg csupán passzív, elhárító szerepkörrel. Értelme elsődlegesen a tudatos környezettervezésnek lehet, amely jövőre orientált, az ember és az élővilág életfeltételeinek komplex újrateremtését célozza. Hogyan alakítjuk mi környezettervezési és védelmi stratégiánkat, illetve taktikánkat?

Meggyőződésem, hogy a környezetvédelem a mi felfogásunk szerint már ma is tartalmaz környezetalakítást, környezetfejlesztést is, és ez hosszabb távon méginkább így lesz majd. A természeti értékek megóvása, a génbankoktól a nemzeti parkokig, ezeknek a törekvéseknek egyik forrása. A dolog hétköznapi megközelítéséhez szeretném elmondani, hogy rendezési terveinknek egyre inkább fontos fejezetévé válik — akár regionális méretekben, akár településékre szabva — a környezetvédelem és az a felismerés, hogy ipart, lakótelepet, városkörnyéket, stb. fejleszteni csak a kör812