Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - Weöres Sándor: Utókor, Az árnyék, Cantabile, A halott sorsa ismeretlen (versek)
WEÖRES SÁNDOR Utókor Keservesen konganak az elmúlt évezredek a szívben, míg ide vergődtünk, ahol vagyunk, a szakadékig, itt konganak, vesztüknél jobban bolondságukat siratják, minden kapkodásukat és harcukat, méginkább győzelmeiket, sokba kerültek és hiába. Most ül romjain az ember és nem tudja, hol lakik. Elvonul kis életébe, kopácsol, arat, iratokat készít, ki mit tud, ritkán tekint az égre, ahol gúnyosan nyargalásznak hajdan vélt tudásainak s álmainak paripái, csillogó csattogó fegyvereink elszabadult fenevadjai. Az árnyék Az árnyéknál van-e mulandóbb s megfoghatatlanabb ? Határt von, ahol határ nincsen; s ha illan, mint a hab, a látszólagos különválás s összefüggés, mit ő a dolgok felszínére firkál, a fényben eltűnő. A halott sorsa ismeretlen Köveken, hideg és idegen köveken, laza sírköveken kopogó szerelem. Puha fodrokon át a futóka között, a futóka között a halott kiszökött. S aki él, kereső sűrű lépteivel a nagy árnyba hiába, hiába figyel. 803
