Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - TANULMÁNY - László Gyula: őstörténet II.

kel éltek együtt. Ha most egy lépéssel továbbmegyünk, és feltesszük a kérdést, hogy voltaképpen honnan is tudjuk, hogy a magyarok törökökkel éltek együtt, akkor fő érvként azt halljuk, hogy a magyar nyelvben sok a török jövevényszó, például „borjú”, „ökör”, „bika” ... Iskolapéldája ez a oirculus vitiosusnak.”

Engedtessék meg, hogy itt saját megfigyeléseimre hivatkozzam: a kialakuló magyarság igen széles felületen érintkezett mongolokkal. Kezdődött ez az ananjinoi időkben az Urailon átáramiló mongol népességgel, és folytatódott például az avarkorban a steppéket és hazánkat is elérő mongol csoportokkal, amint erről az embertan cáfolhatatlan képet nyújt. Az a „történeti” érv tehát, hogy a felsorolt szavak azért törökök, mert a mongolokkal nem érintkeztünk, helytelennek bizonyult.

Ezek után tekintsük át őstörténetünk szempontjából számbajöhető nyelvészeti megfigyeléseket, elsősorban a két nagy nyelvcsoporttal, a finnugorral és a törökkel való rokonságunkat. Ennek bizonyító anyaga úgyszólván minden történeti, őstörténeti könyvben benne van. Mi Bérezi Géza összefoglalását vesszük itt alapul (A magyar nyelv életrajza, A magyar szókincs eredete stb.). Ö a finnugor eredetű alapszavainkat a következő csoportokban tárgyalja:

1. Testrészek elnevezései (pl. fej, szem, fül, száj, nyelv, mell, szív, kéz, könyök stb. stb.).

2. A család és rokonság szókincse (pl. atya, anya, fiú, férj, nő, feleség, meny stb. stb.).

3. A természet tárgyai és jelenségei (pl. ég, menny, világ, villám, csillag, ősz, tél, tavasz, víz jég, hó stb. stb.).

4. Az állatvilág szavai (pl. daru, fecske, fogoly, lúd, kígyó, nyúl, egér, sün, róka, holló, eb, ló stb. stb.).

5. A növényvilág szókészlete (pl. hárs, fűz, fenyő, nyír, szil, nyár, meggy, hagyma, rügy, levél stb. stb.).

6. Ásványok (pl. kő, vas, arany, ezüst, ón stb.,) ezek „relytélyes”-ek, feltehetően kölcsönszavak, mert a fémeket jóval a finnugor kor után ismertük meg!

7. Lakás, eszközök, étel (pl. fal, ház, lakik, ajtó, küszöb, ágy, nyárs, ár, fúró, kés, szalu, köszörül, nyíl, ideg, íj, lő stb.) Ugorkori lenne a kengyel, itt azt jegyzem meg — s erről külön dolgozatot készítek, hogy itt valami nincsen rendben, mert a kengyelt mindenképpen az ugor kor után, első évezredünk közepe után ismertük meg, tehát hiába kifogástalan a szóegyeztetés, mivel a tárgy nem volt meg: téves!

8. Ruházat (öv, szíj, ruhaujj, köt, varr, mos, fon stb, stb.).

9. Helyzet (pl. fél, bal, köz, messze stb, stb.).

10. Számnevek (pl. kettő, három, négy, öt, hat, hét, húsz [ez szamojéd kori lenne Fabriciuis Kovács szerint], húsz, harminc -ven, -van [negyven, hatvan], száz stb.).

11. Névmások (pl. én, te, ő, mi, ti, az, ez stb. stb.).

12. Igék (csak példaként s okból: eszik, iszik, szomjazik, alszik, forog, hasad, kapar, kér, kíván, reped, repül, sápad, szomorkodik, tapsol, tép, tud, úszik, vezet stb., stb.).

13. Tulajdonság, mennyiség (pl. ifjú, vén, agg, szomorú, hosszú, sovány, lapos stb, stb.).

14. Egyéb (pl. ének, had, haszon, lélek, lyuk, sír, zaj stb. stb.).

Természetesen — írja Bárczi — mindez nem jelenti, hogy a szavak mai értelmében voltak meg az általuk jelölt jelenségek, hanem a kor szintjén kell értenünk a szavakat.

Fontosabb ennél, hogy mindennapi beszédünkben és nagy költőiknél a finnugor, ugor-magyar eredetű szavaink száma 90% körül mozog (pl. Vörösmartynál 92,8%, Petőfinél 90,7%, Aranynál 90,6%, Adynál 90,0% az arány és Tompa Mihálynál 93,1% az eredeti magyar szó! A hétköznapi beszédhez közelálló magyar levelezésben 94,3% a magyar szavak aránya. Tolnay Vilmos számvetéseiből). Idézni szokták, hogy a Szózat első két versszakában 2 török, egy latin és 4 bizonytalan eredetű szón kívül az összes

786