Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Zalán Tibor: Vészjelek Gazdátlan Hajóknak (vers)
s a jéghegyek ellökték maguktól pacsirtáik 5. Vágytunk a nagy piros Dieselekre (igen) melyek a szüntelenül megtagadott egyetlen irányba indultak el és nem mertük bevallani a tengerre csavarozott talpfák kivirágzott szögeit csókoltuk de így sem jött el érettünk a Vonat mely majd elforgatja 900 fokkal sikoltó koponyánkat szeretőnk sírva szürke őrölte lisztté dohosodó reményünk (/halnál meg hogy ittmaradnál!) Káromkodtál Kormányos? Becsapódtak az eget megnyitó ajtók súlyos bronzszárnyai ittmaradtunk hát és már nem tudtunk megmaradni Káromkodtál Kormányos Csámpás kalapod röhögve elszállt túl a hidegen vakító horizonton 6. Hordoztuk magunkban a rettenetes terheket melyekbe izmos daruk elébb nyögve beleszakadtak bírtuk s haraptuk a nap szétfolyó piros kenyerét Álmunkban kiegyenesítettük a kérdőjelek fényes kaszáit s az ágyunkba rángatott angyalok ezüst mellének szegeztük gyöngyöket sírtak de meglehet gyémántokat is mert fölemelték szoknyájuk nyomban hátukról a hószinű szárnyak leváltak Csak kis görbület keletkezett a párhuzamosokon mégis bukfencet vetettünk mint sötéttől döbbent madarak az ég pereméről mint kárminra mázolt bőgő clownok A hajnalcsillagot végül leakasztotta ingéről a seriff-Isten Reméltél-e Kormányos ? Bűneinktől kicserepesedett a föld fagyos szája Szemünk zöld útjain libasorban átmentek a vakok vértelen arcukból a villamos-halál csengetett felénk 7. Talán az őszidő a levegő márványoszlopai között rozsét égetnek Indulunk-e Kormányos? a Fagy márvá'ny-üveg-csarnokában rőzselángokkal vadít a Tél mellünkből kinőnek a halottaknapi sjápadt őszirózsák már 984512423 — csak ennyi s minden bolondul egyszerű
