Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Zalán Tibor: Vészjelek Gazdátlan Hajóknak (vers)
ZALÁN TIBOR Vészjelek Gazdátlan Hajóknak 1. Szüntelen utazások Időből Térbe Térből Időbe ha már együtt nem ha már külön nem lehet válasszuk a lehetséges lehetetlent Ponttá zsugorított Térnek körülírt tartományát s talán az őszidőt talán (igen — Az — kell) Mikor nem tartozik senkihez a lélek — oly esendő a megúnt anyagot lerúgja magáról s elbolyong felperzselt üszkös birtokok fölött 2. Szent-Ilona-i hidegek jártak bennem 3. A költemény ökléről lerohadt a rím Isten tenyerén a Tenger gyémántcseppé vajúdta magát S ' mi vacogtunk a szégyenig vetkező asszonyhomály nyirkos combjai között arcunk az iszonyat deres öléhez emeltük Fönt odafönt lángoló csikó verdesett Láttad-e Kormányos? Lángoló csikó hamvadt el hajnalig az el nem ért lágyhúsú partokon Láttál-e kormányos hajód orrán angyalt árbocod nyűtt vásznán hímzett ördögöt 4. A sötétség vermeiből derengés tornászta fel magát egész az ébrenlétig hajnalnak tetsző vizenyős hidegben farkuk bojtján kék holdfénnyel eljöttek a húsunkon kérődző szelíd oroszlánok Már messzebb úsztak villám-csókolt-szívű halottaink tőlünk (lŰristen -—'még minden lehettünk volna?) kik dobálódva követtek minket végig ÖK arccal immár lefelé MI hogy tarkójukon át az agyukba, lássunk Féltél-e Kormányos? Iránytűdbe mágnest csempészett a nemlét 746
