Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Tandori Dezső: Seurat nagy sziklája, a Bec du Hoc (vers)

s balra, ezt a sziklaözönt s vízpusztaságot tagolásra nem méltatja, nem is reméli így-létező soha a térnyi érvényt változtathatni, járva vizét-levegőjét: Seurat épp csak utal e szárnyasokra, vonatkoznak a sziklafokra ők is, mint apró-tagolása annak, amit a víz a fény kiszökkenéseivel a tájba iktat, megannyi testtelen visszatűnő pontozatot, mely mégis mind érvény-elem, mint madár, csónak s Bee du Hoc. És amíg itt erről beszéltünk, történt-e valami egyéb?

A sziklafok, teljes terét kitöltve, így — van. Belenézünk most az al-sáv fölött a képtér árnyvéralvadtszín közepén tűnt domb-enyhület után a szép, mély szakadékba: mert szép e forma, a lilás-kékbe-fojtva-barna óriásfolt, a tört sziklatömbfal, melyet nem ér a képen itt balról tűző nap: és a szelíd hullámtáj is így közelít minden foltnyi piros-fehérrel, kék-zöldjével, gyömbéresével egy oly hirtelen térelem- -váltáshoz, mely látványosabban épp szemközt, Bec-du-Hoc-alákban mutatkozik, és idelent, a kép aljában ez az enyhe terep éppúgy egy leszakadt folytonosság még szelídesre növényzetezett héja csak, ahogy a fok, följebb emelve, tiszta típusként, változat- -voltát nem leplezhetve áll.

És nem is szánt neki jelentést Seurat, egy megoldott jelenség csak együtt-létek része már —: vagy mint zárt öklön egy madár.