Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: "Hangom oly messziről sajog..." (Fodor András arcképéhez)

szabad végigfutni az életen, le kell dobni a közös álarcot (Útonálló, Sors). Ekként is, meg más módon is megkísérli éleszteni a kihűlő érzéseket, erősíteni a morális tulajdonságokat. Konkrét, köznapian ismerős esetekből elindulva. Verseinek fordulatai (olyat is láttam, ott kezdődött, itt valahol, úgy igaz, ahogy írom stb.) mutatják, hogy poézise mily erősen kötődik az élet változásaihoz, hogy miként reagál a közöny, a tétova részvét, a tragédia silány fonákja, a bukott játszmák résztvevői láttán. Belső küzdelem, önemésztő töprengés után mutatja meg mindezek mását!

Nemcsak erkölcsi veszteségei vannak. Indiai utazására Németh László Gandhiját vitte magával. Ebből a kötődésből érthető, hogy halálát mily nagy veszteségnek tartja. Az ismételhetetlen nyitottságért: Kezében könyv, — és mégis, / az arca nyitva volt. Belül / sugárzott. Soha senkiben se láttam / ekkora fénylő várakozást. (Homloka égöve alatt). Ez a kötődés önmagáért beszél. Fényt vet a Kettős rekviem ciklusára, amelyben Fülep Lajosnak és Colin Masonnek állít emléket. Fülep kivételes egyénisége volt a magyar művészetfilozófiának, s utóéletéről mégis azt kell írnia: föl-fölvillantják nevedet a sivár partot döngölő / szövegek, elfutó szavak. (Az úrfelmutatás hazugsága). Fodor választott (szellemi) apját tisztelte benne, s azt is tudjuk, hogy a professzor az elsők között volt, aki Bartók-verséért gratulált neki. A zeneköltő fűzte szorosra barátságát az angol Colin Masonnel. Róluk szól egy utazás keretében. Ciklusának kiemelkedő darabja Az ezredik este, mert ebben szembesíti a roppant tudású személyiséget korunkkal: Nem, ő nem ád mentséget a kornak. / Két végtelen között csak átkot / tud sisteregni rá. A fájdalom kifejezésének legszebb példáihoz mérhető a Másnap, Visszatérés, Gazdátlan ház és a Halálhír.

Az egyre szaporodó fizikai és lelki veszteségek miatt mind többször bukkan elő emlékezetéből a múlt, a tovatűnt gyermekévek világa, szeretne szabadulni a jelen idő fogságából, hogy újra birtokba vehesse a már csak emlékekben élőt. A valóság és a képzelet útján egyszerre indul, vizsgálja a gyerekkor évgyűrűit. A felidézett időben vannak „titkos” pillanatok, amikor megfejthetőnek tűnnek az élet nagy törvényei, amikor találkozásra lehet hívni a halált, amikor a vágy és a valóság fedi egymást. S ami lényeges: a már és a még közötti pillanat múltával mi változik meg, s egyáltalán változik-e valami?

A válasz egyik rétege adott, a gyötrelmek továbbvitelében nincs változás, ezek nem oldódnak, az ember cipeli magával, amíg létezik. De emellett ott a választás, a változtatás szabadsága, az élni tovább kényszere. Hol apám született kijelentő mondatai mögött is ez húzódik meg, mert itt az emlékezés csak pillanatokig tarthat és az ilyet a lelkiismeret görcse teszi nehézzé. A jelen idő fogságából szabadulni vágyás célja: újra birtokbavenni, folytatni mindent, ami arra érdemes. Sorsa azonban közbeszól: Falak mellett lopózó végrehajtó, most szeretném számonkérni a jussot, / mit elvesztettem közietek — írja az Eső cérnáiban a város című versében. Ez is arra készteti, hogy a valóságosan elmúlt világ elemeiből belül építsen egy ahhoz hasonlatost. Prózában is megvilágítja ezt: A szemlélődő gyermeki tekintet sohase látja az egész horizontot. Az eszmélő látás sugarában a körnek mindig csak egy szelete fér be (A hazai táj igézete). A gyerekkor természetközelsége, az ismerős madárhangok, a beszívott „édes” illatok meghozzák az oldódást és egyben a csodálkozást is, hogy c jelenségek miért váratlanok, furcsák (A várostól az expreszvonatig). Ezek egyre inkább arra ösztönzik, hogy újraélje hajdani élményeit. Eleven lírai forrásra talált ezzel.

A Kélt újra jel meggyőz arról, hogy a dolgok ütköztetése, a belső küzdelmek szenvedélyes és ugyanakkor higgadt pontosságú rajza teszi egyre teljesebbé Fodor líráját. A könyv ötven éves költő harminc évnyi pályájáról ad gazdag skálájú képet. Nagy fordulatokról, önmegtagadásokról nem tudósíthat. De táguló szemhatárról és mélyülve gazdagodó gondolatiságról, kiküzdött, a sors által hitelesített eszményekről igen. S ami ennél is több: a vállalt feladat és az eredmény harmóniájáról! A gondolatok mögött feszülő érzelmek, a tapasztalásokból következő tanulságok összhangja maradéktalan. A költő számára a megmásíthatatlan igazságok kötése-inek kitapintása, felfejtése, a világ törvényeinek megragadása cél. Ennek megfelelően dolgozik tovább, úgy ahogy elrendeltetett.

691