Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Őstörténetünk I.

mindenképpen hun királyfi került. A szkítákkal pedig a szarvasmondánk hoz kap­csolatba, mert — a régészet tanúsága szerint — a szkíták az ősi istenasszonyt szarvas alakjában tisztelték. Legyen elég krónikáinkról ennyi, hiszen a hun és szkíta időkön keresztül sem vezetnek tovább az időszámításunk előtti első évezred közepénél. Itt egy megjegyzést kell tennem: aligha véletlen, hogy Anonymus megvetően beszél a paraszti emlékezésről. Ez a megjegyzése azt mutatja, hogy népünk emlékezete más­fajta őstörténelemről szólt, mint amit a honfoglaló nemzetségek és az uralkodóhá­zunk őrzött. Erre eddig nem gondoltunk, csupán a tudós szerzetes büszke voltát ol­vastuk ki belőle. Ebből az időből történeti forrásunk: Herodotos. Járt a szkíta földön, és felsorolja a szkíták peremnépeit, s már régóta bizonyosnak vesszük, hogy e peremnépek közt finnugor rokonaink is ott vannak, sőt talán-talán a magyar nép is sorrakerült, csak nem tudjuk milyen néven. Legutóbbi időkig úgy vélték történészeink (Tomaschek bé­csi egyetemi tanár a múlt század végén megjelent tanulmánya nyomán), hogy e fel­sorolás nyugatról indul meg, és Távol-Keletig hatol a hiperboreosok népéig, akik az aranyban gazdag Altai vidéken laktak volna, az aranyat őrző griffek szomszédsá­gában. Ezzel nem sokra mehetünk. Legújabban azonban Sinor Dénes felvetette (Journ. Asiatique, 1946—47), hogy Herodotos felsorolása nem lépi át az Ural hegységet, hanem a Káma mentén követi az egymás fölött elhelyezkedő népeket. Ebben a pillanatban már őstörténetünk számára is izgalmassá válnak ezek a népek, annál is inkább, mert később Priscos rétor leírása a minket annyira érdeklő onogurokról Herodotos elbe­szélését veszi alapul. Priscosnál a 463-ra vonatkozó adatoknál is úgy vélték a kuta­tók, hogy az Óceán mellett lakó népek, akik kiszorították helyükből az avarokat, azok pedig a szabirokat nyomták maguk előtt, akik végül is a saragurokat, urogokat (ugo­rokat?) és az onogurokat, népmozgalma is a Távol-Keletről indult volna ki. Sinor bi­zonyítása szerint ez a népmozgalom az Ural európai oldalán játszódott le. Ez pedig a magyar őstörténelem későbbi szakaszára, az onogurokkal való kapcsolatunkra stb. egészen más fényt vet, mint eddig gondoltuk. De akárhogyan is nézzük, ezek az ada­tok nem érnek el őstörténetünk évezredeibe. Hadd elevenítsem fel egy másutt kifejtett gondolatomat, nevezetesen azt, hogy mint lehetőség felmerül az a kérdés is, hogy a magyarok különböző népneveinek tartott nevek nem egyazon népnek — a magyarnak — más és más neve, hanem va­lóban más népeket jelentenek, akik összeolvadásából keletkezett volna Árpád népe Eszerint tehát őstörténetünket nem csak anyanyelvűnk mentén kellene nyomoznunk, hanem e népek múltjában is. Íme népneveink: magyar, onogur (Ungar, Hungaryen, Hongrois, Hungarus stb. stb), szavartoi asphaloi, türk, baskír. Ha törzseinket is hoz­závesszük, akkor még tarkább lesz ez a kép. Tudjuk, hogy hét törzsnevünk közül csak kettő finnugor—magyar nép, a többi feltehetően török, és számoljuk még hozzá törzseinkhez a Székelyt, Varsányi és a Tárkányt. Vegyük figyelembe, hogy Árpád magyarjainak leletei semmiféle törzsi elkülönülésről nem vallanak, és hogy törzsne­veinkből származó faluneveink közelében nem Árpád magyarjainak temetőit, ha­nem 60 esetben (Csallány Dezső megállapítása) a kései-avarok (szerintem kora-ma­gyarok) temetőit találjuk. Az avarkorban pedig avar és chion (varchonotai) törzsek mellett tudunk kultúrgurokról, bolgárokról, zabenderekről, tarniachokról, kotzagerek- ről. A késői avar leletanyag pedig három nagyobb csoportra oszlik, ezek egyike ázsiai, másika talán volgamenti, harmadika talán kaukázusi származású, akkor ugyanaz a sokrétűség tárul elénk, mint amit az embertanban tapasztaltunk, és talán „jöve­vényszavaink” kérdése is más megvilágításba kerül, mert ezek az ötvöződés folyama­tának emlékei lennének. Még valami a törzsek kérdéséhez. Törzsnevekből származó faluneveinkről ké­szült számvetés szerint nagyjából egyforma számban maradtak reánk: Kabar, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Székely, Varsány,, Tárkány törzs­nevek, tehát a Megyer név nem játszik kiemelkedő szerepet! Mégis, hogy történt, hogy magyar-nak neveztük magunkat, ezt bizony nem tudjuk. Az elmélet az, hogy ez lett volna vezértörzsünk, nagyon is lehetséges, de bizonyságunk csak a név, mert 684

Next

/
Oldalképek
Tartalom