Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Bárdosi Németh János: Hatalmas szavak, Dunántúli utazás (versek)
KOMÁROM Katona-város: erőd és sziget, zord Dunád vize felém integet, könny csillog szemén, apám könnyei, katona-korát itt töltötte ki. Nekem még ma is az az emlék fáj, hogy Duna-vizet merített apám, úgy ittuk, ahogy Árpád itta tán, mikor szétnézett hadán és hazán. SZOMBATHELY Ha rólad írok, megremeg a toll, szívemben ezer emlék fáj, dalol, a szülőház, a szökőkút, a pad, ahol először verssel vártalak. Aztán a férfi harca: gond, ború, világot-rontó szörnyű háború s a temetődben annyi drága hant, fogadj be majd, ha utam hazatart. SOPRON Ha képeslapot festenék neked, tán ez a város volna a legszebb, a régi házak és a jódli-dal vígan zenélné: élni diadal. Télen, ha hull a fehér, puha hó, a hóesésben olyan álmodó a sok torony s a távoli hegyek, hogy a gyönyörtől szívem megremeg. ESZTERGOM Csak azt tudom, hogy a bazilika a nyári szélben állt sötét-lila palástban, éppúgy, olyan zordonan hatott rám, mint a zúgó, nagy folyam, a kék Duna, a könnyező folyó s az óriási oszlop álmodó alakja, féltem felkap, elsodor és égbenőtt a monstrum kő-szobor.
