Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Rózsa Endre: Kisváros, Önmozgó jelentés (versek)
Önmozgó jelentés Lohol a kutya állkapcsában keresztben áll a lobogó csont Sehogy nem fér a végtelenbe mely szűkülő v-alakú Szaladnak a kutyában a csontok Melyeket majd pőrén kap szájba a múlhatatlanság stafétája Csont kajtat csontot Elakad kutyafuttában fogsora zárja a kulcscsontra kattan Helybentrappjában menthetetlenül jobblétre szenderül Orrlikaiban a vér szimata szivárványszínben kivirágzik Aki elé pillanatonként szétrághatatlan álmokat vetnek Fakutyavigyor kárvallottja nélküliségek házőrzője Mancsára fektetett fejjel bóbiskoljon mindiggé immár Szőrcsomók és madártollörvény ökrendez ugatása mélyén Ez a kutya korántsem ama képzeletbeli Holott e földi téreken iszkolni nem látod semerre Ez a kutya csak a KUTYA Horpasza emelkedik-süllyed laffog füle egy futó nesz nyomán Hóléroskasztott teteméből üdére csapódik nyelve lángja Nyalogatja a csavargó szél kezét gazdájává fogadná Elásott csont örökmécse virít a föld mélyén fél méternyire kallódó koponyájától Az ember magányos kutya amíg csak magáért ugat 54
