Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Oláh János: Kenyérpusztítók (játék)
bad kérdeznem, miért vagy annyira oda érte? NAGY: Nem vagyok oda. Csak nem akartam, hogy azt hidd, velem mindent lehet, mert új fiú vagyok. Hát nem, azért még nem leszek a pucered. KAPÁS: Micsodám? NAGY: A pucered. (Hátat fordít Kapásnak, és megindul az ágy felé; útközben kigombolkozik, leveti az ingét, leteszi az ágy támlájára.) Így ni. (Atlétatrikóban van.) KAPÁS: Pucér, mi az, hogy pucér? NAGY (most a nadrágját gombolja, de nem veti le): Na. (A pokrócot akarja fölhajtani.) Ej, hát ennek meg hol a vége? KAPÁS: Hallod? NAGY (abbahagyja az ággyal való foglalatosságot, visszafordul): Tessék! KAPÁS: Kérdeztem valamit. NAGY: Tőlem? KAPÁS: Hát persze. Nagy: És? KAPÁS: Még nem válaszoltál. NAGY: De hiszen tudod, milyen álmos vagyok, nem aludtam már... KAPÁS: Tudom. NAGY: Nahát akkor. Három napja. (Elfordul, aztán megint hirtelen támadt érdeklődéssel vissza.) Hol a kapcsoló? KAPÁS: Mit akarsz vele? NAGY: Leoltanék. KAPÁS: Ne! NAGY: Álmos vagyok. Hogy is van? Ja, igen . .. Nem aludtam .. . Három napja nem aludtam már. És ha lehajolok, akkor, tudod ... (Emeli a kezét, hogy mutassa.) Itt... KAPÁS (közbevág): Tudom. NAGY: Ügy zúg a fejem. KAPÁS: Mondtam már. NAGY: Mit? KAPÁS: Ne hajolj le! NAGY (nevet): Jó ötlet. (Elkomorodik.) Az. ám! (Tesz egy-két lépést, a bőrönd előtt megáll.) De hát evvel meg akkor mi lesz? (Irányt változtat, újra a kapcsolót keresi, a falhoz megy, tapogatja. Kapás az asztalhoz megy, leül a székre. Süket az, ajtóban.) Hol a francban lehet? KAPÁS: Mit keresel? NAGY (visszafordul, meglátja Süketet. Maga elé): A kapcsolót. (Sükethez.) Hát te? (Kapáshoz.) Ez például kicsoda, és mit keres itt? SÜKET (belép, becsukja maga után az ajtót; meglátja a kiborult bőröndöt): Már megint! (Odamegy, lehajol, a lábával összesöpri a maradék holmit, és belerakja a bőröndbe, a bőröndöt meg becsukja.) Így ni. (Fölegyenesedik.) NAGY: A bőröndöm! (Kapáshoz.) Ez meg? (Süketre mutat.) Ide csak úgy bejárnak akárkik? SÜKET: Rólam beszélsz? NAGY: Mért, ki vagy te? (Zavartan hol Kapásra, hol Süketre néz.) Bocsánat, ki maga? SÜKET (Kapáshoz): Mért nem mutatsz be neki? KAPÁS: Én? SÜKET: Hát persze. (Miközben a becsukott bőröndöt az ágy felé rugdossa.) A te haverod, nem? KAPÁS: Az enyém ? NAGY (Süket az ágyhoz ért, jó mélyen berúgja a bőröndöt az ágy alá): A bőröndöm! (Süket visszafordul, otthagyja az ágyat. Nagy Kapáshoz.) Ki ez, hogy csak így rugdossa ... (Süket az ajtónál, az ajtófélfának támaszkodik.) ... a bőröndömet? KAPÁS: Nem tudom. NAGY: Na, ne viccelj már, hiszen hozzád beszélt. KAPÁS: Hozzám? NAGY: Persze; éz e, aki ott áll az ágynál. KAPÁS (az ágy felé néz, nincs ott senki): Az ágynál? NAGY: Ott hát. (Odanéz.) Az előbb még ott volt. KAPÁS (gúnyosan): Az előbb! NAGY: Ott van! (Süketre mutat. Kapáshoz.) Látod? KAPÁS: Nem. NAGY: Nahát, ezt kérdeztem. Hogy ez kicsoda ? KAPÁS: Kérdezd tőle! NAGY (Sükethez): Hallottad? Még ő se ismer meg, a haverod. Azt hitted, hogy egy ilyen ócska trükknek bedőlök? Én se most bújtam ki a tojásból. SÜKET: Nem? NAGY: Micsoda szemtelen pali! SÜKET: Na, na! NAGY: Aludni akartam. (Az öklét mutatja.) Jó lesz, ha meghúzod magad. SÜKET: Tessék? 615
