Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - SZEMLE - Csürös Miklós: "Kivülről, mégis benne!' - Bertók László: Emlékek választása

fiziológiai kötöttségéről és a szárnyalás Ikarusz! vágyáról, a transzcendens világ szirén­csábításáról és e csábítás meddőségéről. Az ajánlás címjettjének, a hatvanéves Csorba Győzőnek elképzelt meditációja ez, a problematika s gyakran a szóhasználat és mon­datfűzés is jellegzetesen az övé. Az utolsó szakaszban Bertók feloldja objektivitását, átveszi a szót, s a minimális eltéréssel megismételt „ő is ő is” fordulatban az alany elveszíti általános jellegét s immár egyetlen személyre vonatkozik. Ha eddig idézet­szerű szabad függő beszéd közvetítette a Csorba Győző-i gondolatmenetet, most direkt megállapítás hangzik el róla magáról; a nézőpontváltás révén egymás után érzékeljük egy nagy metafizikai kérdésekkel viaskodó lélek belső drámáját és döntésének, az em­ber biológiai fátuma tudatos vállalásának határozottságát, véglegességét. Ha ezoterikusnak nem is, néha bizonyára enigmatikusnak tűnhet föl a Bertók- vers; megértéséhez fokozott koncentráció kell, epikus vagy anekdotikus elemek beszö­vésével ritkán könnyíti meg az értelmezést, a vershelyzetre olykor csupán a képzettár­sítások sodrása és iránya alapján lehet következtetni. Hiányos mondatok, megszakí­tott közlések jelzik, hogy az olvasói tudat tevékeny kiegészítő közreműködésére szá­mít, elbizonytalanító kérdésekkel figyelmeztet rövid verseiben is a jelentés többré- tűségére, továbbgondolhatóságára. Költői képei között mindig érezni a kohéziót, az összetartó indulat erejét, de az elbeszélő közvetlenség vagy logikai láncolatosság he­lyett inkább a metaforáról metaforára ugró megszakítottság, zsáner-szerű és mitikus, szenzuális és elvont, miniatűr és kozmikus képzetek merész keverése jellemzi fantá­ziáját: „Honnan fordult ki ez a nap? / melyik tejúti szalmaszálból? / melyik fölpúpo­zott kosárból? / emlékezetem miféle görög lugasából / a menetrendek sínéi közé / ku­koricacsövek ideges ropogása / aszaltalma-föld ráncai közé?” (Ez a nap). S bár költé­szete a lírai népiesség tradíciójával is őrzi a kapcsolatot, ez nem valamiféle stílus-de­mokráciára való törekvést jelent, hanem a folklór poétikája „modern” elemeinek tudatos kiszűrését és megújítását: balladai és mesei motívumokat idéz tömören, uta­lásszerűén, meglepő metaforaként, a hangsúlyos magyar verselés ritkább és artiszti- kusabb változatait alkalmazza, természetesen él az ismétlés, a gondolatritmus, a köz­lés („mintha nem életre-halálra / menne a játék boldogságra”) ősi alakzataival és vers­beli mondatképleteivel. Ez a hűség, a hagyományhoz is jelzi, hogy a megértés nehézsé­gei Bertóknál nem divatokhoz igazodó, mesterkélt homályosításból, hanem az átélt helyzet jellegéből fakadnak, olykori talányossága mögött olyan összetett élmény és mondanivaló áll fedezetként, amely érdemessé teszi és honorálja a befogadói elmélye­dést Két kitűnő írói életrajz (Csokonaié és Vörösmartyé az így élt sorozatban) és két karcsú verseskönyv: ennyi Bertók László eddigi termése „Az emberélet útjának felén túl / kifelé”, ahogy Forog tovább című versében írja a negyvenedik év utáni fennsík­ról. De az irodalmi értéket, a költői rangot legföljebb az impressziókra hagyatkozó fe­lületesség vagy az elfogadott névsoroknak utánakullogó hivatalnoki gondolkodásmód eredeztetheti mennyiségi jellemzőkből. Az sem törvény, hogy a legendateremtéstől irtózó tisztesség, a botrányhős és a mártír szerepét egyaránt elutasító jóízlés eleve a „vályú végén” sündörgésre kárhoztasson igényesebb szerényeket. Bertók és vele pár­huzamos életrajzú néhány költőtársa megszenvedett, érett, ha nem is mindig méltó­képpen visszaigazolt művekkel figyelmeztet arra, hogy a kötetek számánál, a pályán levés szívósságának praktikus erényeket tükröző adatainál többet nyom a latban a művek minősége, egy-egy vállalkozás egzisztenciális komolysága, az emberi, művé­szi hitelesség. (Magvető Kiadó) CSŰRÖS MIKLÓS 608

Next

/
Oldalképek
Tartalom