Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Gépi kötéssel - "újtextilül" - Beszélgetés Droppa Judit textilművésszel
— A kereskedők többnyire kész mintákkal jelennek meg. Amiket valamelyik külföldi katalógusból „ollóztak ki”. Miért idegenkednek ennyire a hazai tervezéstől? önnek mi a véleménye? — Talán nem hisznek abban, hogy a saját tervezés is képes jót használhatót adni. Sokkal inkább bíznak abban, ami kintről jön. A másik: amit ők hoznak, az biztos rendelés. A gyár ki van szolgáltatva nekik. A gyárnak az az érdeke, hogy egy-egy anyagból lefusson a minimális ötezer méter. A ruhagyáraknak a kis széria érné meg: többféle anyagból készíthetnék ugyanazt a modellt. Ez viszont a gyártó érdekével ütközik. A vevő is azt szeretné, ha a választék nőne, hogy ne találkozzon minduntalan önmagával. Az egyszínű anyag szinte korlátlan mennyiségben gyártható, annyi variáció kínálkozik felhasználáskor. A mintás anyag esetében más a helyzet, a fel- használás körét megszabja a minta. Gyakran kéne mintát váltani. Ez viszont újabb és újabb kiadás. Le kell állítani a gépet, kicserélni a programot, időveszteség, termeléskiesés. A gyárnak az lenne ideális, ha egész évben azonos mintával mennének. Ez viszont abszurdum. Jönnek a vevők, és szorítják lefelé a méterszámot. Ebben a helyzetben, ha valaki beérkezik egy adott mintával, érthető módon megörülnek neki, hisz ez biztos rendelés. Ezzel én nem tudok konkurrálni, én csak rajzot viszek ... — A kereskedők tehát biztosra mennek. Nyilván nekik is megvannak az információ forrásaik, aminek alapján ki akarják szűrni, minimálisra akarják csökkenteni a kockázatot. Beválik ez a taktika ebben a szakmában? — A hozott minta sem mindig a legdivatosabb. Vadas József tette szóvá (És. 79. márc. 3.), hogy sokkal több helyen kellene iparművészeket alkalmazni. Tehát például akkor is, amikor külföldről árut, mintát vesznek. Nagyon sokszor bosszankodom azon, milyen silány, divatjamúlt a kötöttáru behozatal. Amiért valutát adunk ki. Alig lehet eladni jobbára kiárusításkor kelnek el. Ennyi erővel divatosabbat, szépet is lehetne összeválogatni. Csakhogy: a divattal kapcsolatban is ki kellene kérni a divattervezők, iparművészek véleményét! Amikor tavaly divatba jöttek a bő szabású, laza ruhák, az egész városban nem lehetett puha anyagot kapni. Csak, vastag poliészter-jerseyeket, nagyon kemény szöveteket. Bőséget nem lehet ilyen anyagból mintázni, nem redőzik a szövet, a kelme ... Talán egy év késéssel megjelenik, de akkor már a divat is előbbre tart. A kiárusításon olcsón „elkapott’ „beton-szövet” jó üzletnek látszik, de nem az. A modellekkel, anyagmintákkal ugyanez a helyzet... — Véleménye szerint a tervezőket—iparművészeket be kéne vonni a vásárlásokba is? — Sokat meg tudnánk spórolni ezzel. Például import fonalat hoznak be, odaadják a gyárnak, arra kell tervezni, azzal kell dolgozni. A fonál nem alkalmas arra, hogy divatos kelmét gyártsunk belőle. Gépeket vásárolnak, amik már leíródtak a divat tekintetében. Azért vehettük meg, mert egy lefutott széria. Átgondoltabban is üzletelhetnénk. De ez nem csak nálunk figyelhető meg, ál586
