Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Gépi kötéssel - "újtextilül" - Beszélgetés Droppa Judit textilművésszel
— Említette, hogy végzés után nem helyezkedett el azonnal. Olyan munkahelyet keresett, ahol hajlandóak elismerni a tervezői munka speciális voltát... — Valóban, így volt. Ragaszkodtam ahhoz, hogy otthon dolgozhassam. Az az igazság, hogy rendkívül szeszélyesen tudom csak végezni a munkámat. Ha arról van szó, képes vagyok több napig éjjel-nappal lekötni magam, de ha nem jut eszembe semmi, akkor csak a lábamat lógatom. A munkám — a körkötés tervezői része — nem igényli a folyamatos ottlétet. Nem állítom, hogy ez mindenütt megoldható ... Terveztem modelleket a kézműipari vállalatnak is,’ az sokkal többször kívánta meg, hogy jelen legyek a kivitelezésnél, a szabásnál. Viszont ahhoz, hogy az ember motívumokat tervezzen: ehhez elsősorban ötletekre van szükség. Mindenki maga tudja, milyen körülményekre van szüksége az alkotáshoz. Ma még a gyárak nem biztosítanak nyugodt körülményeket, nincsenek olyan műtermek, ahol el lehetne mélyedni. Ha rendelkezésre állnának komoly műtermek, s ezek használatakor megengednék a rugalmas idő és munkabeosztást — akkor terveznénk, rajzolnánk, amikor a feladat megkívánja — ez lenne a legjobb. Nagyon sok „ipari műfajban”. De ez ma még csak vágyálom. A legtöbben — én is — azon igyekeznek, hogy otthon megteremtsék az eredményes alkotáshoz szükséges feltételeket, műhelyt, műtermet. — Szeretnék visszatérni a szerződésére, amelyet a Kőbányai Textilművekkel sikerült megkötnie annakidején. Voltak-e, ahonnan elutasították, amikor előhozakodott kikötéseivel? — Odáig nem jutottam el, csak érdeklődtem. Sok kötőgyárnál — ahol anyagot és modellt is csinálnak — már négy-öt tervező’ is dolgozik. Ha egy végzős főiskolás ötödiknek bekopogtat, nem fogadják más feltételekkel, mint ami az évek során kialakult. Nagyjából tudtam, hol mit várhatok, mire számíthatok ... Bár az utóbbi években javult a helyzet. Az enyémhez hasonló szerződéseket kötöttek másutt is. És a tapasztalatok szerint ez a megoldás beválik. Főként az új induló helyeken, ahol nincsenek negatív tradíciók. Sem a vezetés sem a tervezők részéről. — Tudtommal a Kőbányai Textil elég régi üzem . .. — A Kőbányai Textil szövőüzem, a körkötő részleg odakerülésemkor szerveződött. Teljesen más a kettő. A kötés egy-két alapanyagot használ, azonos géptípus dolgozza fel... A szituációk ismétlődnek. Csak az igények változnak: most inganyagot kell tervezni, most aprómintás gyerekholmit. A szövőben bonyolultabb a munkafolyamat. Nem örülök annak, hogy ilyen egyszerűek a követelmények: az itt alkalmazott kötés töredéke csak annak, amit a főiskolán tanultunk. Ezért minden lehetőséget megragadok, hogy máshová, másfajta gépekre is tervezzek. Nemrég két kolléganőmmel Hódmezővásárhelyre terveztünk egy nagyobb kollekciót... Muszáj, mert idővel unalmassá válik az egyformaság, beszűkül az ember. Többször is ajánlkoztam a gyárban, hogy szívesen csinálok nekik modelleket. A 582
