Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Mándy Stefánia: Kontúrok és kontrasztok Bálint Endre művészetében

alakultak ki képeim motívumai és e mutívumok variánsai. Természetesen az idők folyamán számos új motívummal találkoztak és kereszteződtek a régiek és formálódtak át újabb és újabb összefüggéseket teremtve.”

E nélkül a tiszta, egyértelműen hiteles önvallomás nélkül értelmét vesztené mindaz, amit bárki Bálintról valaha mondott, vagy mondani fog — akár ő maga is. Azt hiszem, ilyen alázatos és büszke önismerettel kell visszatekintenie a művésznek forrásaira, amelyekből merített — és azután mérheti le, hogyan jutott hová. Egyelőre tehát maradjunk az önjelölésnél. Mert Bálint éppen ebből a gesztusból kiindulva tudatosítja a maga számára, mit kellett asszimilálnia egyrészt — és miről kell leválnia másrészt, hogy végérvényesen önmaga legyen.

„Nyolc alkalommal voltam Párizsban... a harmadik és leghosszabb párizsi tarBÁLINT ENDRE: NÉPLIGETI ALOM

56&