Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - TANULMÁNY - Tandori Dezső: "Eredeti és hiteles tanulmányok alapján..."
úgy érthetőbb, tehát hatásosabb is, ahogy valóban történt s nem úgy, ahogy történhetett volna. A valóság még jelképesen is jobban tudta, hogy mit, miért, hová helyezett el«.” Az egyéniségről pedig: „Az egyén... az egész emberiség típusos jelensége. Ez Karinthyban annyira megvan, hogy nem tud leírni egyetlen sort, ami ne lenne szimbolikusan jellemző valamennyiünkre, akik éppen olvassuk, vagy nem olvassuk. S milyen különös: ennek az írónak még legvadabb lázálmaiban sem fordul elő se kép, se gondolat, mely tudatosan, szándékosan szociális, szociológiai, kollektív lenne. Ellenben könyve befejezésében elvisz bennünket a Robinzonok szigetére, ami azt jelenti, hogy ki-ki a tömegben annyira magára maradt individuum, mint egy-egy Robinzon.” S hogy ugyanígy-s-mégse-így zárjuk ezt a rövid szemlézést, nézzük Várostrom-át (A nép kultúrát akar): „Átmeneti korszakokban a népnek igen nehéz a sorsa. Mint ha várat ostromoltak hajdanában — egy-egy magánszemély hiúságát szolgálva —, esetleg az árkokat emberi hússal töltötték meg, de végre is megmásztak a falakat... Most ... a nép ... ha beveszi ezt az erődítményt, a kultúra védvárát”, írja 1938-ban, „azt már nem egy magánszemélynek fogja meghódítani, hanem saját magának... József Attila, szegény barátunk, ebben az előretolt tömegben haladt, amit lángoló fénnyel világított meg, míg csak el nem esett a dicsőség nélküli harcon. Szimbolikus, hogy a mozdonyt választotta végső pillanata megszentelésének. A nép e pillanatban a technikát ostromolja... Én magam elvileg nem tiltakozhatom ez ellen a törekvés ellen. Nekem az apám tette meg ezt az első lépést: el a földtől! s bele a kultúr-tömkeleg kellős közepébe! Ha apám meg nem teszi, akkor én ma vagy a csécsei kocsmában elmélkednék, vagy ha alkalom adatott volna, magam járom a József Attilák, az első előőrsök útját. — Az előredobott harcosok elesnek, de a nép el fog jutni, ahová indult, és meghódítja a várat, a teljes, egész és vágyva vágyott és” (figyeljük a finom felhangot!) „talán túl is becsült kultúrát!” BÁLINT ENDRE: ARBEIT MACHT FREI 561
