Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - TANULMÁNY - Tandori Dezső: "Eredeti és hiteles tanulmányok alapján..."
tanulmány TANDORIDEZSŐ „Eredeti és hiteles tanulmányok alapján...” MÓRICZ ZSIGMONDRÓL, A TANULMÁNYÍRÓRÓL „... Ha volt abban az írástömegben, amit én huszonöt év óta kitermeltem”, állapítja meg ihletett hangú cikkében, a Nyugat 1933. január 16-ai számában Móricz, „a legfőbb értéknek azt tekintem, hogy eredeti és hiteles tanulmányok alapján közöltem azt, amit a népről írtam.” Adyról, aki egyik legfontosabb írói-emberi élménye, örömmel állíthatja ugyanígy: „...pontosan ismerte a falut... s költői és szellemi irányának kialakulása a magyar falu ihletével történt”. És ha „csupán” a falukutatókról írta is akkor (és önmaga legmélyebb kötődéséről), hogy „a világlátottság is csak akkor ér valamit, ha a faluhoz vezet” ennek mélyebb igazságát, a népi elemek közvetlen hasznától függetlenül, divatokon és tendenciákon túl, egyetemes mivoltában csak most kezdjük, s nem Magyarországon és nem is csupán Közép-Európában, Kelet-Európá- ban, most kezdjük valójában felismerni. Arányrendszereket tár fel vagy rejt mélyen Móricz esszéista művészete; amiképp az alkalmi „elméletírás” is rejti olykor az esz- szét, esszéje a novellát. Ez mind: valami élet-filozófiát, ami nem csinálmány irodalom, nem kor-irodalom, hanem a befogadó számára olyasmi, mint az ő iménti szóhasználatában a „falu”. A csekély dolgok és a lejáratatlan dolgok, az agyon nem nyűtt dolgok, a számon kívül hagyott vagy tartott dolgok felfedezése (s ha történetesen nemcsak a falué! és tudjuk, hogy egyáltalán nem csupán azé; a városé is akár, bármi tájé. melynek esetleg kevés a kézzelfoghatósága, azé is): ez pontos harmóniában van azzal a másik tartalommal, amit Móricz — szintén ebben a cikkében — így ír körül: „a mai kor tudományos szemüvegén át magát az életet... keresni és felismerni”. Magát az életet... ! Lesznek, akik itt gyanakvó mosollyal válaszolnak; ezt a mosolyt hamar vissza kell vonni. Móricz írásai, ezek a tanulmányok, amelyeknek ezer oldala egy tavaszba forduló télen át volt szinte állandó olvasmányom, térkép járásom helye, nem tudományos dolgok ezek — és frissnek is ezért érződnek. A szép és jószándékú túlzásaikkal együtt; amelyek mögött olyan nagy formátum rejtőzik, s nem is rejtőzik, mert a Nyugat társszerkesztőjének például nem rejtőznie kellett, hanem láthatónak lenni a jó irodalom mindenkori csatáinak egyikében, ott és akkor, olyan formátum valósul meg ezekben a bizonyára fölfedezésre kerülő taulmányokban és hitelükben, amilyet semmi rész-pontosságból rekonstruálni nem bírhat a törekvés. Móricz az elméleti író feszességeit nem veti le; föl sem vette őket túl gyakran. Néha lelünk csak „köteles elemekkel gazdag” elemzést, pályaképet nála, s főleg a korai években. Máskülönben állandó szolgálat és vita, alkalmi tűnődés és műhelymunka, 556
