Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: "Éveket néhány percért!" Arcképvázlat Csorba Győzőről
teremtett már, nem meglepő hát, hogy a Neked „kettő=egy” szemlélete vagy a Testi háború látlelet pontosságú leírásai mögött József Attila-i inspirációk vannak. Ez már nem szerelem: sors ez, születetté, aki kettős vágyból válik maga-eggyé, aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi, mindenképp a saját bajait tetézi. (Neked) Ugyanakkor másfajta párhuzam is szembeötlők, Weöres Sándor hatása. Fodor András fejtette ki, hogy a Fordított kígyó tiszta rímekkel kapcsolt sorpárjait „akár úgy olvashatnánk”, mint a Magna Meretrix testvérdarabját. Az ilyesfajat egymásmellé helyezésekben persze nem annyira az azonosságok, inkább a különbségek érdekesek. Így nézve válik világossá, hogy ami Weöresnél játékos bújócska, vonzóan- taszítóan stilizált csúfolódás, az Csorbánál öngúnyba öltöztetetten • egyértelmű szerelmi vallomás („több mint húsz éve csak veled”). Az érzelemkifejtés játéka, a társsal évődő beszéd nála hamar bölcseleti területre ér, és morális helyzet érzékeléssé (Rám számíthatsz) vagy az összetartozás „fészket” kereső meditációjává (Mégis könnyebb) alakul. Csorba szerelmes versei a szenvedélyen túli egység lehetőségeiről a megvalósulás hitével, hitelével beszélnek. Eltérnek a hitvesi meghittség ismert skálájától, níem idilliek, nem minden áron szépség-mutogatók, hanem küzdelmek árán szerzett „értékismeretről” vallanak. Meghatározza ez — a próbát álló értékismeret — nemcsak a társi hűség líráját, hanem a családi följegyzéseit is, amelyekben a viszonylatok pontos jelzésével teszi szemléletessé önnön boldogságát. Gyermekeiről nem „tündéri” hangokkal, hanem az eladósorba került lányokra tekintés apai büszkeségével szól. Idő- játék (1972) című kötetében írta „négy nő fog át és tart a föld felett”. A szinte prózai közlés jelzi, hogy Csorbánál a Fészeknek nincs más aspektusa, úgy ír erről is, ahogyan a világ egyéb dolgairól. Itt is a keretek mögötti lényeget, a formán túli fő vonásokat keresi. Szólni kell az Időjáték és az Anabázis kapcsán Csorba Győző humanizmusáról. Úgy nyilatkozott egy alkalommal, hogy az emberi hitet, bizalmat, harmóniavágyat csak akkor tudja igazán megértetni a lírikus, ha azzal együtt a rútat, az elítélendőt is felmutatta. Az Idő játék kiemelkedő verseiben (A jelen örömei, Temetés előtt, Nagyítás) jelenkorunk féltése kapott formát. Csorba félti az emberi közösséget a Magány rémuralmától, az elidegenedés hatásaitól és összefüggést sejt az utóbbi és Auschwitz, Oradour, Kragujevác között. Az űr küszöbén a közös emberi nyelv hiányát jelzi mély tartalommal. Ez a látásmód az Anabázisban nem változott meg alapvetően, csak némileg átalakult. Minden érzés, gondolat, cselekedet feltételessé, valaminek függvényévé lett. Szembetűnő, hogy leggyakoribb kötőszavai (ha, amikor, vagy) és a létezés kifejezésére leírt igealakja (lenne), egyaránt feltételességre utalnak. Mi az oka ennek? Több is van. Az egyik, az a megváltozott viszonyrendszer, amiről a Lányaimhoz, Jó lenne lassan című verseiben szólt, ti. önnön „esendő”-vé váló ereje. Másik, hogy az Anabázis (a költői pálya szimbóluma) tulajdonképpen pusztító, s a diadalmi percek csak ezután jönnek, a thalassa csak ezután szólalhat meg. A szemlélődés nyugalmához áldozatokra van szükség, amiként a kerti verseinek egyikben mondja: „nyugalmam ára hekatomba” (A kertben). A szó ünnepe, a Séta és meditáció, meg a Lélek és ősz ilyen témakörű lírai darabjai világosan mutatják, hogy Csorba maga körül egyre szűkítve a kört törekszik a lét teljességének bemérésére. Hogyan? — kérdezhetjük, itt ellentmondás látszik. A kert Csorbának nem többértelmű forgalom, amivel sokmindent ki lehet fejezni, nem eszmények tere, hanem a vizsgálódó tanulásé, az ismeretgyűjtés legközvetlenebb lehetősége. így következtethet a növények változásaiból arra, hogy az élet törvénye mindennél „hatalmasabb”. Ez a sarkítás így önmagában talán kicsinyíti, semmint jelezné azt a fontos költői eredményt, amire az Idő játék fülszövegében Weöres Sándor célzott, hogy a gazdagodó tapasztalatoknak megfelelően Csorba versei egyre inkább érlelődnek, kiteljesednek. Tegyük hozzá, azzal például, hogy kötetének Kör ciklusában a lehető legegyszerűb495
