Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Weöres Sándor: Idyllium, Infinitivus, Harangszó, A nyírfa. Emlék (versek)
A nyírfa Fehér nyírfa őszidőben levelét hullatja bőven. Oly fehér a törzse, ága, mintha mindig télre várna. Minden gallya lombtól fosztva szélben fürdik ingadozva. Kopársága fagyba vetve nem emlékszik kikeletre. Életétől elszakítva a dermedést várja, hívja. Ágán télen jégcsap zördül, majd tavasszal mégis zöldül. Emlék Az új tavasz érzi, hogy vérzik a rózsa. A kehely, meg a párta, valahány szirom árnya az ősznek adósa. Piros puha bodra szellőben inogva a télnek a jósa. A hallgatag éjszaka őrzi, ki volt ez a rózsa, a rózsa. 36
/
