Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Ideát Venduséknál II.
nem megfelelő összetétele. S bár mindezek javításával és a kétségtelenül meglevő tartalékok kiaknázásával változhat a helyzet, a legfontosabb feladat mégis a lakosság foglalkozási szerkezetének gyökeres megváltoztatása, az agrártúlnépesedés megszüntetése. A mezőgazdasági keresők 60 százalék feletti arányát első lépésként legalább a felére, a megyei átlagszintre — 31 százalék! — csökkenteni, az iparban foglalkoztatottakét viszont ugyancsak a megyei szintre, 40 százalékra növelni. Ez az itteni ipari foglalkozásúak számának a kétszeresét jelentette. A közgazdaságtudományi egyetem tanulmánykészítői rámutattak arra a fontos tényre, hogy az őrség és a Vendvidék gazdasági, társadalmi problémájának megoldása egyrészt túlnő á mezőgazdaság, de még az élelmiszergazdaság keretein is, ugyanakkor szerves része Vas megye gazdasága arányos területi fejlesztésének. Másrészt a rendezésre váró kérdések legtöbbje az egész országra kiterjedő kedvezőtlen adottságú agrárterületek fejlesztési problémakörébe tartozik. Ez azért nagyon fontos, mert minden olyan próbálkozás, terv, amely kizárólag a mezőgazdaságon belül keresi a problémák megoldását, nem vezethet eredményre. Következésképpen, a Vendvidék agrártermelésének fejlesztésére javasolt megoldások csak a gazdaság többi ágazatának fejlesztésével együtt hozhatnak eredményt. Más szavakkal: javasolták olyan társadalmi-közgazdasági környezet kialakítását, amely megfelelő anyagi érdekeltséget teremt az itt élő lakosság számára, ugyanakkor a termelési tényezők leghatékonyabb kihasználásával a természeti adottságokból keletkező különbségek kiegyenlítődnek. Mindezeket figyelembe véve a Vendvidék területfejlesztésére a következő főbb irányelveket ajánlotta a közgazdaságtudományi egyetem tanulmánya: 1. Az adottságokhoz igazodó szakosítást úgy megszervezni, hogy a társadalmi ráfordítások a lehető legkedvezőbben megtérüljenek. 2. A mezőgazdaság távlati fejlődéséért változatlanul a nagyüzemi gazdálkodás (erdőgazdaság, termelőszövetkezet, szakszövetkezet) élvezhesse á legfontosabb támogatást. 3. A fentiekkel párhuzamosan az egyéni gazdaságok is kapjanak nagyobb segítséget ott, ahol lazább társulási formákra nincs lehetőség. 4. Hosszabb távon fel kell készülni arra, hogy a szélsőségesen gyenge termőképességű területeket a mezőgazdasági művelésből kivonják. A feszültségek, aránytalanságok mérséklésére megkülönböztetett állami támogatást ajánlottak. Azt, hogy a termőföldek meliorációja és a földhasználat módosítása (erdősítés, gyepesítés) állami erőforrásból valósuljon meg. A magasabb társulási formák — tsz-ek, szakszövetkezetek — a folyamatos termelés megteremtéséhez kapjanak jövedelemadó, illetve földadó kedvezményt, elengedést. A melléküzemági tevékenység szorgalmazása mellett a közös gazdaságok tagjainak jövedelmét árdotációval és közvetlen részesedéssel növeljék. Itt igen lényeges, hogy a szakszövetkezet is kapja meg ugyanazt az ártámogatást, kiegészítést a közösen értékesített termények után, mint a kedvezőtlen adottságú tsz-ek. A gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetekhez hasonlóan a nyolc aranykoronánál gyengébb földön gazdálkodó szakszövetkezet ugyancsak kapjon adóelengedést. Magyarán szólva: termelőszövetkezeti alapon és keretek között tehessék a Vendvidék szakszövetkezetei azt, amit a természeti adottságok megengednek. A földhasznosítás főbb elvei a tulajdonviszonyok tisztázását, a tagosítás és a tömbösítést állították a figyelem középpontjába. Az intenzifikálás nélküli területhasznosítás lehetőségei közt igen nagy szerepet szántak a gyepesítésnek és az 475
