Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 6. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Ideát Venduséknál II.

A hajdani apátság földje ez. A fenyves erdő lenyúlik a völgyig. A domboldalba épült házakat körbe fogja a palánk. Hihetetlenül nagy és szokatlan a kerítés. Itt-ott kapuk emelkednek, tehénfogat hajt ki, vagy be. A napon csoportokba verődve sütkéreznek az öregemberek, egy csapat kendős asszony ül az ölfara- káson, mint egy szomorú varjúsereg. A kertben virít a borsó, a sárgarépa, tökinda köztesként mászik a kukoricásban, pirospozsgás emberek hajlonganak a termővé tett irtások helyén. És dalolnak. Az enyhe fuvallat felkapja a szomorkás dallamokat. Odaátról, a szemközti dombról visszaint a templom tornya, vasárnaponként megjárják érte a völgyet. És alig van nap, hogy újabbak ne kopognának a főbejáraton. A Gondnok alig győzi. Sok, rettenetesen sok az adminisztráció! A gondozottak a puszta testüket hozzák, meg nehéz munkától, küzdelmektől súlyos életüket, hogy az Éden Kertjében megtalálják végre a nyugalmukat, boldogságukat. De leltár szerint át kell adniuk eddigi létük verejtékárán megszerzett ingó és ingatlan cók-mókjaikat.

— Sokan vannak még? — kérdi a Gondnok.

— Állnak még odakint ás a kapuban.

— Lassítani kell. Már a padlástereket is betelepítettük, a folyosókon is laknak. Aki ezután jön, annak várnia kell napokat, heteket, esetleg hónapokat, amíg...

A főépület előtt karéjban állnak a kíváncsiskodók. Az érkezőket nézik, az Otthon leendő új lakóit, a sorstársakat. ;

— Miféle hely ez itt? — kérdezném, de senki nem felel rá. Az emberek elfordítják tekintetüket, megbántva andalognak tova, a hímes park virágaiban, bokraiban lelik meg lelkűk nyugalmát. A völgybe leszökik a szél, s mintha idomítva lenne, megcirógatja arcukat.

— Hol vagyunk? — kérdezném, de senki nem felel rá. Pedig látnak, mert arcuk két parányi tengerszeme bánatosan felfénylik, amikor megnézik az idegent.

Képzelgés helyett lépjünk vissza a valóságba. Egy tanulmány megoldás-javaslataiból vettem a példát, megeresztve egy kissé a fantáziámat. A vendvidéken élő nagyszámú öregek sorsán oly módon akart változtam a szerző, hogy egybe akarta gyűjteni őket.

Szerinte az alkalmazott megoldás alternatívái a következők lehetnek:

(A) pont, idézet.)

Á hosszantartó, nehéz fizikai munkára képtelen idősek földjeiknek, ingatlanaiknak felajánlása ellenében szociális otthoni ellátást kapnának. Azonban ezeket az idős embereket nem szabad kiszakítani a vendvidéki környezetből, nem szabad elzárni a számukra az életet és megnyugvást adó mezőgazdasági tevékenységtől. Éppen ezért célszerű lenne Apátistvánfalván foglalkoztató szociális otthont építeni, vagy az ottani kevésbé kihasznált úttörőtábort téliesíteni, bővíteni, a körülötte lévő területet az otthon rendelkezésére bocsátani, ahol a konyhára szükséges termékféleségeket megtermelhetnék. Ugyanígy gazdasági épületeket építeni néhány tehén, sertés és baromfi számára. Ebben a formában élhetnék megszokott életformájukat, s mindemellett az erdei melléktermékek gyűjtögetésével az otthon fenntartásának költségeit is csökkenthetnék. Belterületi házaikba a külterületiek költözhetnének, amennyiben azok lakóháznak még elfogadhatók.

(B) pont, idézet.)

Azok a munkaképtelen idősek, akiknek földjük nincs, de házuk, kertjük

472