Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Nagy Pál: A modern szöveg jelentéstartalma (esszé)
---------------------sok vita folyik arról: mi történik a modern szövegben a jelentéssel, az írók, teoretikusok közül a szöveget többen olyan készüléknek, gépezetnek tekintik, mely folyamatos jelentés- változást, értelem-eltolódást produkál, mások olyan szerkezetnek, mely jelentést « gyárt », értelemmel tölti meg az egyes szakaszokat, olyan masinának, mely megfelelő nyelvi mozgást, hullámzást hoz létre, melynek egyik következménye, hogy a jelölt maga is jelölőként viselkedik, lánc-reakció jön létre, s végtelen szériák, meg kövesedéit kenyér kő só kő kor só kő kova kő kor só orr só kő só kova só kő kor köve só kő a jelentés nem fixálódik, nem tapadhat a szóhoz, illetve betűsorhoz; nem tudjuk pontosan kősóról, sókőről, kőkorról, kőkorsóról stb. van-e só; az eljárás lényege éppen ez: egyszerre van szó a kőről (mely, mint tudjuk, fallusz-szimbólum), a sóról, korsóról, s mind e zen savak összetételeiről, szériáiról, halmazairól, (a példa természetesen részleges, a szöveg működése általában ennél bonyolultabb.) mivel nem tudjuk pontosan, hogy a szöveg a szó melyik jelentésére utal, mivel egyszerre több jelentéssel (tartalommal, mozgással, mik- ro-eseménnyel), jelentés-megcsúszással állunk szemben, a jelölt {a kő, a só, a korsó, az orsó, stb.) belevész a bizonytalanság homályába, jelentőségét veszti, s a jelölttel együtt tűnik el a transzcendentális értelem és érték fogalma is. «ez a fajta írói munka (sollers) nem az értelem és jelentés megsemmisítéséhez, hanem annak felfüggesztéséhez, vallatásához, kérdőre vonásához, halogatásához, elhalasztásához, majd újra-felfedezéséhez, majd újra-visszavonásához, és ismételt befogadásához vezet, olyan eljárás segítségével, amely nem egy pontos jelentés felé tart, hanem kijelöli a jelentésváltozások színhelyét — aktív — és végtelen — és sokdimenziós — terét. » 433
