Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Nagy Pál: A modern szöveg jelentéstartalma (esszé)
latilag onnan kell tovább folytatnunk a mesterséget, ahol joyce abbahagyta. » de ő maga sem tesz eleget ennek az elemi követelménynek. mindenféle nyomdai cirádával különíti ugyan el egymástól a « regény » különböző szakaszait (hogy az olvasó esetleg más sorrendben is olvashassa őket), egy ilyen szöveg esetében azonban teljesen mindegy, milyen sorrendben olvassuk az egyes részeket; a rendező elv konvencionális szöveget szervez, sikerültebb példának tekinthetjük maurice roche szövegeit, melyekben többé-kevésbé egyformán korszerű alkotóelemekből állnak össze a fordulatos, érdekes, gazdag szemantikai anyagot tartalmazó egységek, roche tudatos és következetes újító; egyik nyilatkozatában pl. hangsúlyozza: « a zenei és pikturális referenciák általában az elbeszélés szerves részei, s szerepük éppen az, hogy a szöveg szövegszerű működését segítsék elő ». nem a festészet és az irodalom, a zene és az irodalom, stb. heterogén vegyítése, vagy éppen az egyik kódrendszernek (pl. a vizuális kód) egy másik másik kódrendszerrel (pl. nyelvi kóddal) való kiegészítése tehát célja, hanem idiomorfikus irodalom létrehozása, s azt is jól látja, hogy a tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része. Déli - báb - el - ued (oázírisz a szemben! [...]) viz - a - víz? A szomj a látványt színeködösíti utoptikus dereng - és vízió. Bled ä miraginer (... une oasis en vue ! [...]) la flotte ? La pépie en faisant voir de toutes les couleurs : ylsíon J’utoptique. lueur «■■■■Ha 429
