Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Dedinszky Erika: fut a szél, madár, talán most, este, légúr, kanca madár (versek)
talán most í. talán most egy pilla-napra pipára gyújt a szél delet selypítenek a harangok elzuhant bábok és istenek közt egy könnyed de szófukar szobanövény a zöldszakállú percek ára 2. rámizzadt a félelem puha inge arcomra égett a rácsos idő darál hasamban a véres mosógép száradnak a gondolatok 3. most már a lélegzés is komplikált dadog a láb miatyánk ja a tűzvész elől pattogva lovagolnak a fák miközben ígéretét lassan valóra váltja a vágy: hogy arcoddá tisztulnak a teóriák s a széthullt részeket valami egyberántja izzó figyelmet érdemel, nem glóriát! este csak szállj ha füstnek születtél és tojjon koponyát aki kalap hetek óta dől itt valami érthetetlen poros a rákok lába a lépcsőn pöttyös nap gurult le izzadó órák vakaróznak pedig semmi sem üget már a füttyöngő kertbe nézek két térde közé szorítva nagyanyám darált így régen
