Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat) II.
szén mi sem rejtettük véka alá —, hogy az ő leghevesebb politikai ellenfeleik oldalán állunk. Nekik a mi „kipróbált” szakmai tudásunkra volt szükségük. Nem jól éreztem magam. Nem volt ínyemre az egész politikai fejlődés. A „weimari” demokráciából alig maradt már valami. * Egy szép langyos októberi délelőttön Urban meg én elhatároztuk, hogy egy kis kikapcsolódás céljából kocsival leruccantunk a Keleti-tengerhez. Egy görbe éjszaka után a tengerparton bandukoltunk Bansin és Warnemünde közt. — Paulchen, unom már ezt a mi reklámkollektívánkat! — Azt hiszed, én nem? — Elegem van Németországból is. El akarok menni. — Hova? —• Párizsba, Moszkvába, mindegy . . . Gyere velem. Mi ketten mindig jól megértettük egymást. — Nem bánom ... De mit csináljunk a vállalattal? — Véleményem szerint előbb ki kell utálnunk F.-et. Aztán az üzletet likvidálni. Így még marad is néhány fillérünk. Ha csak egyszerűen meglépünk és mindent ráhagyunk, a végén még kimutatja, hogy sok pénzzel tartozunk neki... Eltökélten nekiláttam a tervem keresztülvitelének. Olyan behatóan kezdtem foglalkozni az üzlet vezetésével, hogy F. az egyik idegrohamból a másikba zuhant, és arra a meggyőződésre jutott, hogy jobb, ha minél ritkábban jelenik meg az U. R. F. helyiségeiben. A végső győzelem közel volt, szinte csak a kezemet kellett volna érte kinyújtani.. . Ám a csillagokban, úgy látszik, az volt megírva, hogy ártatlan báránykaként járjam végig ezt a földi zarándokutat, senkinek semmi rosszat nem téve ... Meglátogatott a bátyám, akivel annak idején mindennap elagyabugyáltuk egymást, míg tizennyolc nem lettem — ő tizenkilenc —, és aki időközben megszerezte az ügyvédi diplomát. Már nős, megállapodott, jólszituált öccsének baráti és családi körében szeretett volna tölteni néhány kellemes napot. Mikor elmondtam neki a tervemet, egyetértett azzal, hogy el akarok menni. Az ember mindig a vágyait kövesse — ez volt az álláspontja. Nem tetszett neki azonban a mód, ahogy az üzemet likvidálni akartam: — Ügy gondolod, F. majd pasz- szivát mutat ki és követeléseket támaszt veled szemben? Én itt maradok, és rendezem a dolgot. Hiszen csak pénzről van szó! Az meg véletlenül van nálam . . . így talán egy november végi reggelen a cégtáblán F. betűvel jelzett társ- tulajdonos türelmetlenül várakozott másik két partnerére. De hiába. Az U. és R. betűvel jelzett urak ugyanis ugyanebben az időpontban Nyegoreloje vám- helyiségének freskóját tanulmányozták, a fölötte olvasható jelmondattal: Világ proletárjai egyesüljetek! (Folytatjuk) 339
