Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?
A Mu című könyv ismertetése kapcsán is felmerült már az etruszk—magyar rokonság kérdése. Ezt újabban Kur Géza védelmezi szenvedélyesen főként ('helynév azonosításokkal) pl. Etruszkok Magyarországon? (Ohio, Warren, 1970) és Az etruszk magyar rokonság (I—II. u. o. 1966, 1968) továbbá az etruszk szövegek magyar nyelvű olvasatával. Eljárása általában az, hogy szavainkat szótagokra bontja s ezeket ősi etruszk szavakból magyarázza. íme egy rövid példa: Akmár (Alsó-Fehér megyei falu) „összetett szó az „ax” és a „mar” etruszk szavaikból: „ax” értelmi és hangtani azonosa a magyar „ah”: vágyat, óhajtást kifejező felsóhajtásnak, de jelenti az emelkedni, jobb sorsba kerülni akarását is; mar hiánytalan azonosa a magyar „marad” ige tövének. E szerint a község neve azt örökítette meg, hogy „lakosainak a sóvárgása elmarad”. Sapienti sat, gondolom nincsen szükség további idézésre. Szeretnék két további, a maga korában nagy hatású munkásságról is megemlékezni. Elsőnek vegyük Zajti Ferenc (Magyar évezredek című, (Budapest, 1939) könyvének néhány részletét. (335.) „ ... az ősi skytha-hun nép szülte a magyarságot, de ugyancsak a skythák adták őskultúráját az Ókornak is. A sky- tha«hun népek közül való a Kaukázus szülte, s Irán táplálta Zarathustra, s a skytha lelkűiéiből termett az ókor megannyi nagy vallásos megmozdulása, az indiai buddhizmus és a Galileából kiindult kereszténység is ...” (339.) „ .. .a Galilei skythaság köréből származott Jézus Krisztus ...” (348.) „ ... a »skythaság« Turkesztán avagy Túrán ősi területe révén fő központi helye a Kaspi-tó keleti részén, az Oxus és a Jaxartes bővizű folyók határolta mezőség volt. Innen szóródtak szét e fajtaegységek Kr. e. 12 000—10 000 között Indiába, Kínába, a sumér földre, Kisázsiába és Amerikába (itt mint »maya indián«). De az ősi Magyarországra is jutott belőlük, és ugyancsak benépesítették a mérsékelt égöv széles térségeit” ... „Kb. Kr. e. 3000 és 2500 között megindul e nép újabb szétrajzása éspedig Mongólia felé, s itt keresztültörve Koreán át Japánba is eljut. Délnyugaton a Balkán felé s a Kaukázuson át Kis- ázsiába, ahol is településük a chatti-mitanni csoportokat alakítja ki. Az etruszk, iber és ó-görög nép telítve skytha lelkülettel, Nyugat felől indítja meg azt a kultúrát, amelynek megfelelőjét keleten a mongollal keveredett skythaság, a hiungnu-hun, avar, és turk fajta alakítja ki. A skythaság kaukázus-vidéki népcsoportjai úja'bto települőket küldenek Indiába — ugyancsak Magyarország és a Meotisz vidék területéről a királyi skythasághoz tartozó csoportok jutnak el Indiába létrehozva ott Indiának Kr. e. 1500—1000 között felvirágzott újabb kultúr életkorét.” (14.) „E népfajok Európában a nagy skytha-hun főtörzshöz tartoznak. Európában használatos nevük szerint mint a skythák, hunok, parthusok, bolgárok, avarok, kazárok, uzok, besenyők, kunok, székelyek és magyarok népcsoportjai ismeretesek.” Mészáros Gyula, akinek nagy érdemei vannak csuvasföldi gyűjtésével „A másfélezeresztendős magyar nemzet” (New York é. n.) című könyvében a magyarság eredetét másként látja, mint a kialakult tanítás. Néhány idézet megmutatja feltevését. íme: (18.) „ ... az ősmagyar népelem kelet-európai országfoglalásának első fejezete... a csud/ős-szamojéd, ősmagyar s finn-ugor kötelékek műveltségi és nyelvi együttélésének kora volt. Az együttélés korának e közös szókincse, s e közös szókincsbeli elemeknek művelődéstörténeti képe félreismerhetetlen új kőkori jellegről tesz tanúbizonyságot... e három népcsoport közt való kultúrköri szerves együttélés a történelem előtti idők eme szakaszában még folyamatosan meg volt... midőn az ősmagyarságnak az első betelepülési hulláma a Volga-szegletben megszállt, ugyanakkor a vele faj- és nyelvrokon csud 283
