Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)

Nemcsak arra gondolok, hogy a Honvédelmi Minisztériummal szemközti házban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökeként tevékenykedő Vorosilov marsallnak nem volt intézkedési joga a frontparancsnokságok fölött (hiszen a SZEB politikai szervezet volt), de gondolok például a február 20-án kibocsájtott budapesti felhívásra. Ennek értelmében minden 1941 óta katonai szolgálatot teljesített egyénnek három napon belül jelentkeznie kellett az illetékes rendőrkapitányságon. Jelentkeztek is sokan, de újra az fordult elő, hogy nem hozzánk, a Honvédelmi Minisztériumhoz irányították őket, hanem hadifogolytáborokba. Hátszeghy Ottó ezredes ezügyben levelet írt a honvédelmi miniszternek, s ebben elmondta, hogy a rendeletet Csernyisev tábornok adta ki, akivel ő beszélt, s Csernyisev tábornok azt a választ adta, hogy teljesen egyetért Hátszeghyvel, méltánytalannak tartja, hogy ezek az emberek hadifogolytáborba kerülnek, ,,de közölte, hogy az elöljáró hadseregcsoport parancsnokától ő ezt az utasítást kapta. s így nem tehet semmit.”

S hogy miért kapta Csernyisev tábornok ezt az utasítást, az megint csak évekkel később vált világossá számunkra: azért, mert mire a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, ott katonák helyett már csak civil ruhába átöltözött férfiakat találtak, s így nem tudták elválasztani az oesút a búzától. Vörös János ekkor Vorosilovhoz fordult orvoslásért, de Vorosilov, az említett ok miatt nem tehetett semmit sem.

De ha már itt tartunk: rendkívül megnehezítette a szovjet—magyar katonai kapcsolatok gördülékenyságét az, hogy nem állt rendelkezésünkre összekötő tiszt. A kapcsolattartás egyetlen formája a levelezés volt, nehézkes fordítási problémákkal, félreértésekkel és azok tisztázásával — ez megint napokat vett igénybe egy-egy ügy elintézésekor.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Botond-ügy után a Pavilon-laktanyában elszállásolt magyar katonák újra hadifogoly-státuszba kerültek, s újabb hadifogoly-szerelvények azóta nem -érkeztek. Kéri Kálmán 1945. február 19-én összegezi az addig történteket.

7. — Kéri Kálmán: A fegyverszüneti szerződés aláírása óta immáron hat hét telt el. (...) A magyar kormány február 4-én kelt átiratában tájékoztatta a szovjet kormányt a magyar hadsereg felállításával kapcsolatos kérdésekről, egyben a szovjet kormány támogatását kérte. Ennek lényege:

a) a hadifoglyok egy részének átadásával az emberanyag biztosítva lesz;

b) az első 4 hadosztály lószükséglete nem biztosítható, ezért zsákmányolt lovak átadását kéri;

c) fegyverzet és felszerelés az országos gyűjtés eredménye és a hadiipar fokozatos felszabadítóm és üzembe helyezése alapján csak a későbbi hadosztályok szükségleteinek részben való biztosítására lesz előteremthető. Ezért az első 4 hadosztályhoz fegyverzeti és fel- szerelési segítséget kér.

d) a hadseregszervezési munkálatok megindítására sürgős közlekedési eszköz kisegítést kár.

A szovjet kormányhoz intézett átiratra eddig válasz nem érkezett. Tény viszont, hogy (.. .)

b) a hadifoglyokból eddig kb. 8000 fő lett különböző táborokból Debrecenbe szállítva, viszont a magyar hadsereg részére nem lettek átadva. (...)

15