Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - Ágh István műfordítása: Tóma éneke (vers)

üres hónom alá emésztem kését.

öles férfiakhoz illőn karjainkat összeöltjük. Amit ügyes lányasszony varrt, azt a szőrös bocskorát elgáncsolom.

Enyém lesz a száz elejtett vadról hírlő híre. Egész héten, újhold tájon hét agyagos hét prédán ülök Tómán, mint rakáson.

Tóma három fia apját keresgéli. Lépegetnek.

Asszonykája maga varrta szőrös bocskora párjáról a szemes férfi szemét le nem veszi.

Aztán Tóma középső fia jön.

Asszonykája maga varrta kemény kesztyűje párjáról a szemes férfi szemét le nem veszi.

Tóma legkisebbik fia hátul.

Ameddig a fáktól ellát végignézi.

Kanfarkashoz hasonló eb ott megugat engem.

Vad-vadász kiáltást kiáltok ottan.

Tóma két fia előjön „Vad-dobogású büszke szívemet” megcélozzák ottan.

Mint kiszáradt nyírhéjputtonyt fejemet szétlapítják.