Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat) - "Ágas fád ága lengedezzen" (Vogul népköltészet) Bella István műfordításai: Szélért való könyörgés, Jápel manó, Vágyakozás, A vánti-falvi leány, Tobolszkból jött Péter bátya, A csúnya fiú kesergése (versek)
Árva három állatomnak orrgyeplő-szára végit megoldom, orrgyeplő-szára végit megrántom, örvendő kézzel, örvendő lábbal a tápláló Lozva felé futnak, a halas Lozva felé futnak. Tat-foki falvi lánykámhoz, Persina-falvi-asszony-szülte lányhoz futosnak íme most ők. Sokhalú Szoszva vizét úgy odahagyták, észre se vették. Hosszú ideig mentem volt, vagy rövid ideig mentem volt, ím a tápláló Lozvához értem. Árva három rénborjacskáim úrnőm látására nagyon sietnek, eltikkadt lábuk, eltikkadt kezük bár ólom, mégis hogy mennek, mégis hogy szállnak. Alekszej nevelte szépséges lányhoz hogy hajszolják maguk, hogy űzik. Folyófok-falvi kis falucskához mosolygó arccal ím megérkezének, ajtós ház ajtós ajtajához állnak. „Ama Tat-fok falvi szép leány miért nem jő ki a kapuba?! Azelőtt nem volt ő ilyen!” Az ajtós ház ajtaját most megnyitom, üdős férfi bátyámhoz bemegyek, üdvözlést tenni odalépdelek. Tíz abroncsú abroncsos hordócskám hónom aljából elibe teszem. Egy talpú talpas pohánkám üdős férfi bátyám keze ügyébe teszem. Egy talpú talpas pohárkám csöndítése előtt így szólok: „Hallod-e! Lánykérő férfi áll itt, asszonyvevő férfiú áll itt. Mit gondolsz afelől, a te húgodat jöttem megkérni, adod-e vagy sem?” üdős bátya szól igyen:
