Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - MŰVÉSZET - Tőkei Ferenc: "tiszta szép emberség" Orosz János képei a Műcsarnokban

táson győzedelmeskedő, tiszta, szép emberség. Emberek tekintenek ránk a képeiről, riadtak és szomorúak, megalázottak és esendők, megégettek és szenvedésre hivatottak; olyanok, amilyenek ma még vagyunk, lehetünk. S minden nagy kompozícióján a szemünk előtt formálódik, születik meg éppen egy emberhez méltó világ öröme, derűje, tisztasága; a „Nap, homok, tenger” rejtjelezésű sorozat képein éppúgy ember születik, mint a most először látható plasztikai művekben. A születő embernek még nem igen van arca, de formálódó alakja mégsem egy érzékelhetetlenül távoli, nevesincs jövőt jelez. A ma harcaiban van támpontja, csírája, kezdete az emberibb jövőnek; így látta s láttatta ezt már Picasso, s erről vall Nagy László itt megidézett élete példája s költészete is.

Orosz János festészetének olyan közelebbi vonásait, mint például a stílusokhoz való viszonyát vagy sorozatainak különleges jelentőségét, vagy a fehérrel való festés sokszor megismételt szakmai bravúrját, biztosan megfejtik majd a nálam sokkal hivatottabbak. Magam végezetül is csak azt a meggyőződésemet mondhatom el, hogy ha a festő választott útját járja ezután is, olyasmit örökít meg mai világunk küzdelmes nagyságából, ami méltán tarthat számot a világ figyelmére, s miáltal életműve a szocializmusért tevékeny Magyarország művészetének egyik büszkesége lesz.

OROSZ JÁNOS: HADITECHNIKA 1977.

210