Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Üvegkalitka
A vidéki templomok mozaikjainak, oltárképeinek, szoboralakjainak modelljei — a nagymesterek példája nyomán — legtöbbször a művész helyi kortársai voltak. A plébános, a sekrestyés, a kántor, nevesebb gazdák, iparosok, öreg pásztorok. Az egyházközség támogatói — vagy ördög formájában épp a szidalmazol — jók és rosszak, barátok és haragosok — az ábrázolandó bibliai jelenet rendje szerint. A valóság ilyen nyílt és természetes jelenléte a templomokban, tulajdonképpen jelképe a katolikus egyház és a társadalom, a papság és a nép közötti ezeréves viszonynak. Noha történtek egyszerűsítési kísérletek régen is, a közelmúltban is: a nép körében az egyház megítélése sohase rekedt meg a feltétel nélküli imádatban, miként a dogmatikus elmarasztalásban sem. A katolikus egyház számára ebben az országban sohasem volt csekély a tét: a széthúzó oligarchák, a Habsburg-ház és a függetlenségéért harcoló-vérző magyar nemesség fölött kellett valamiképpen összetartani a Rendet. Az egyház jól szervezett hatalom volt. Kifelé tökéletesen záró, belül ideológiai és rendi fegyelmet követelő. Folyamatosan éber. Az ilyen hatalomnak nem lehettek gyönge pillanatai. Jól lehet, tudunk jelentős egyéniségekről, püspökökről és szerzetesekről, akik a vállalt hivatásukba mindenkor belefoglalták a humánum gyakorlását, nemcsak a lelki bátorítás formájában, hanem a tudomány művelésében, a nemzeti értékek megőrzésében éppen úgy, mint a szegénysorsú tehetségek felkarolásában — az egyház, mint ideológiai és hatalmi intézmény, általában a szellem szabad szárnyalása és a társadalmi progresszió útjában állt. Veszprém történetébe pillantva feltehető a kérdés: az egyháznak milyen szerepe volt a város gazdasági és szellemi életének visszamaradásában? A püspökséget a király birtokokkal és kiváltságos jogokkal látta el. Az egyházi birtokok és jogok megsértőire nyolcezer arany kifizetését, a nicaeai zsinaton jelen volt 318 atyának az átkát és a pokolnak az örök tüzét szabta büntetésül. A veszprémi püspök megkapta a megye örökös főispáni címét, és Gathalóczy Mátyástól tudható, hogy egy időben pénzverő joggal is rendelkezett. Tudunk arról, hogy 1318-ban a veszprémvölgyi apácáknak annyi pénzük nem volt, hogy az erősen megrongálódott kolostort megjavíttassák, mire az alsóőrsi birtokukat szántóföldekkel, erdőkkel, a balatoni halászattal, bárd-joggal és más haszontételekkel eladták négy márka bécsi dénárért Márton prépostnak, a veszprémi püspök gazdatisztjének és testvérének. A 15. század közepén a veszprémi káptalan kincseinek leltárában többek között 171 kötetes könyvtár, 26 egyházi kehely, 9 arany és ezüst kereszt, 51 oltárdísz, 78 miseruha, 42 palást szerepelt .A káptalannak hat malma volt Veszprémben, és további huszonöt malma a közeli falvakban, amelyek bérjövedelmet hoztak. A veszprémi egyház újabb és újabb ingatlanokat vásárolt. A török kiűzése után a német telepesek beáramlásával gyors ütemben gyarapodott a város lakossága. A veszprémi egyház felfigyelt az új jelenségre, és Széchényi Pál püspök 1702-ben sietett rendezni a föl- desuraság és a városi lakosság közötti jogviszonyt, kitérve az italmérési jogra, mely egyenlő arányban illette meg a püspököt, illetve a káptalant és a várost; a polgárok Budára, Kalocsára és az egyház más jószágaira szóló levélkézbesítési kötelezettségére; a tized vagy húsz forint megfizetésére; a puszták kötelező bérbevételére; a püspök és a káptalan bűntető hatalmának fenntartására tizenkét törvénybíró és tanács által, melynek elnökét a püspök nevezte ki. A városi törvényhozásban kilenc pap volt és csupán két-három polgárember. A püspök titkára egy személyben két szavazattal rendelkezett, és a döntések előtti első felszólalás joga is az övé volt. A veszprémi püspökség álláspontja döntött abban is, hogy a nyugati vasútvonalat a várostól négy kilométerre vezessék el. A városatyák érvei nevetségesek voltak: a mozdonyból kipattanó szikra felgyújtja a szalmakazlakat, a füst megmérgezi a levegőt, a vasút megdrágítja a tojás árát, mert a parasztok számára megkönnyíti a távolabbi piacokon való értékesítést. A valódi ok az volt, hogy a püspökség a jutási földjeit már előzőleg magas áron eladta a vasúttársaságnak. A vasútvonal elterelésével Veszprémet kivonták a gazdasági fejlődés köréből. Az egyházi hatalom negyvenöt után nehezen nyugodott bele a gyökeres társadalmi változásba. A hatalom elvesztésébe. Az iskolák államosítása idején a Magyar 205
