Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)
danám, hogy az első etap 1945. január 30-ig tartott. Ezen a napon érkezett ugyanis haza Moszkvából a honvédelmi miniszter, Vörös János a végleges fegyverszüneti megállapodással. Január 13-tól három-négy napon át gyakorlatilag ketten „laktunk” Kérivel a Honvédelmi Minisztérium három kis szobájában. Azért mondom, hogy laktunk, mert napi 14—16 órát dolgoztunk, aludni, mosakodni jártunk csak haza. Mondhattuk volna — ha például el akarjuk szabotálni az új magyar hadsereg (8 hadosztály) felállítását —, hogy semmit sem tehetünk addig, míg a miniszter, zsebében a megkötött fegyverszünettel haza nem érkezik. Vakarászhattuk volna a tökünket, senki nem szólhatott volna semmit. De nem ezt tettük. Miután Kérivel alaposan átbeszéltük a helyzetet, éppen arra az elhatározásra jutottunk, hogy mire a miniszter hazaérkezik, világosan le kell fektetnünk az új, demokratikus magyar hadsereg működési alapjait, tisztáznunk kell a működési, szervezési kérdéseket, hogy azután az új munkatársaknak, beérkezésük sorrendjében máris határozott, körvonalazott feladatokat tudjunk adni. Másrészt ki kellett alakítanunk valamiféle elképzelést arról, hogyan is néz majd ki ez a fegyverszüneti szerződésben vállalt új magyar hadsereg, melyek lesznek legfontosabb szervezeti, anyagi és személyi feltételei? Harmadrészt tisztázni kellett már akkor, hogy melyek lennének azok a rendszabályok, szabályzat-módosítások, amelyék nyilvánvalóvá teszik, hogy az új hadsereg nem örökli, s csírájában sem próbálja átmenteni elődje, a „magyar királyi” honvédség társadalmi terheit, annak ellenére, hogy szervezői — legalábbis az első időkben — azok lesznek, akik a régi honvédségben is szolgáltak. Állítom neked, hogy ezt a nem kis feladatot mindenfajta felsőbb utasítás vagy egyéb szempont, sőt, a politikai pártok segítsége nélkül mi ott néhányan elvégeztük. Méghozzá úgy, hogy ezalatt az öt nap alatt édesanyád is ott volt velünk, ő gépelt (egy kölcsönkapott írógépen), sőt, két nagy szekrényt is elhozattunk hazulról, mert a minisztériumnak bútorai sem voltak. Január tizenhatodikára elkészült a 20030-as számú, húsz oldalas javaslat is. Ebben a javaslatban körvonalazódik az új hadsereg szervezeti felépítése, a Szolgálati Szabályzat módosítása, a 8 hadosztály felállítását szolgáló konkrét feladatok, az új esküforma és így tovább. Ez a tervezet azóta is a Honvédelmi Minisztérium levéltárában fekszik, azóta sem hallottam, hogy valaki is emlegette volna. Ismertebbé vált a „Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt javaslata az új magyar Honvédség szervezéséhez” című tizenöt oldalas tervezet, amely azért is figyelemre méltó, mert minden lényeges elgondolásában megegyezik a mi elaborátumunkkal. Az újabb történeti kutatások már kiderítették, hogy ez egyezés nem véletlen, a két párt javaslata ugyanis valóban a 20030-as alapján készült. Ez utóbbiból idéznék, hogy megértsd, nekünk, a későbbiekben „az új magyar honvédségbe furakodott szabotáló Horthy-fasiszta tiszteknek” mennyire megegyezett — és bizonyára nem véletlenül — elképzelésünk a baloldali pártokéval: „Az új Honvédség megteremtésénél két alapszempontot kell figyelembe vennünk 1. Hitleri-Németország ellen azonnal fel kell állítani és felvonultatni egy 8 hadosztálynyi hadsereget. 2. A háború utáni átszervezés feladata. Ma nem időszerű a háború utáni kérdések tárgyalása, tehát a tervezet csak a sürgősen felállítandó hadsereggel foglalkozik.” Alább: „Első ütem egy hadosztály felállítása és felvonultatása (Kossuth hadosztály).” x 7
