Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - SZEMLE - Mányi Nagy Péter: "Falum tenyerén járom a hazát" Szekulity Péter: A madarak repülni szeretnek

„Falum tenyerén járom a hazát”

SZEKULITY PÉTER: A MADARAK REPÜLNI SZERETNEK

Sebesen pereg a film. Az apró mozzanatokat rögzítő állóképek sokasága mozgásként jelenik meg a vetítővásznon. Egy hirtelen üzemzavar és kimerevedik a kép: mozdulatlanná dermed az éppen lépni készülő láb, elakad a levegőben egy kézlegyintés, kimondatlan marad az ajkon formálódó szó. Egy pillanatig tart az egész. Azután mintha mi sem történt volna, fut tovább a film, halad előre a cselekmény.

Az élet rohanását is gyakran szakítják meg hasonló üzemzavarok. Ezeket észrevenni avatott szemre, jó érzékre van szükség. Legtöbbjük felett már-már észrevétlenül siklunk el, vagy ha vissza is hőkölünk láttukon néhány másodpercre, ügyet sem vetünk rájuk. Szekulity Péter azok közé tartozik, akiknek megadatott észrevenni ezeket az üzemzavarokat. Észreveszi, megakad rajtuk a szeme, s írásaiban, riportjaiban „merevíti ki” őket nekünk, mintegy tanulságul, amint az edzők teszik a sportolók kal, amikor filmen tanulmányozzák, mit csináltak jól vagy rosszul egy-egy gyakorlatban. Ilyen kimerevített életképkodkák sora A madarak repülni szeretnek, Szekulity Péter riportkönyve. Mintegy atomjai a kötetnek ezek a villanásnyi időre élénk ugró jelenetek, arcok, mozdulatok; belőlük építkeznek az egyes írások, s végül a szerkezetében is egységes könyv maga.

Nem egy-egy szenzációszámba menő, amolyan bicsfcanyitogató eset felgöngyölítésére, leleplezésére vállalkozik riportjaiban Szekulity. Látszólag nem ás mélyre témáiban. A lazán egymás mellé illesztett, gyakran mindössze néhány rövid bekezdésnyi, kép, kis történet azonban életünkben jelenlevő, meghatározó kérdéseket vet felszínre. S éppen attól kell odafigyelni rájuk, hogy ezek a szorgalmasan összegyűjtött apró adat-morzsák mily sűrűn akadnak a nyitott szemmel és füllel, járó ember útjába. Életünk, folyamatosan változó, alakuló társadalmunk kisebb-nagyobb visszásságait, vagy éppen eredményeit, biztató sikereit sorakoztatja föl a szerző. A látszólag ötletszerűen előtóduló történetek mögött ravaszul, tudatosan megalkotott szerkezet húzódik. Mindegyik riportnak van egy vezérmotívuma, egy alap sztorija, aminek föl- elevenítése sorra hívja elő a többi hasonló esetet, hogy aztán az írás az indító ötlethez kanyarodva fejeződjön be. A kötet legterjedelmesebb riportjában, a „Bennem így áll össze a világ” címűben befejezésül Szekulity Péter maga fedi föl írásainak nyitját. Riportjai építőkövének nevezi az apró megnyilvánulásokat, gesztusokat, a néhány mondatos párbeszédeket, s mindjárt át is nyújt belőlük egy csokorra valóit. S valóban belőlük — a kötet többi írásával együtt — összeáll mai világunk képe.

De kiknek a világa az, aminek legkisebb rezdülésére is érzékenyen reagál Szekulity Péter? Ö maga adja meg erre a kérdésre is a választ könyve nyitó írásában. A Falum tenyerén című riportban a gyermek- és ifjúkori emlékek szárnyán visszaszál- va mutatja be szülőfaluja múltját és ismertéti származását. Egy lakodalom leírásának keretében barangolja be Csávoly hajdani és mai utcáit, hogy egy-egy portára benyitva szóljon néhány szót az emberekkel. Kivel csak emlékezetben már, kivel valóságosan. Több ez az írás a szülőfalu bemutatásánál, több a szerző puszta származásának felfedezésénél: lírai önvallomássá emeli, szelídíti az a mélyen átérzett szeretet, amit Csávoly, az elbocsájtó kis község és rajta keresztül egész Magyarország iránt érez. Fogékonyságát, az emberi sorsok mély ártérzését, a mai — különösen a mai falusi — világ ismeretét és tiszteletét a szülőföld mindennél többetérő ajándékának tartja: „Megfordulok termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, pusztákon, tanyákon, ülök a várótermekben, gyalogolok a falvak utcáin, s számtalanszor előfordul velem: a magyar valóság üzeneteit „vevőkészülékem” tisztán fogja, az adás, a vétel kifogástalan, de a szöveg, az üzenet „kulcs” híján érthetetlen, megfejthetetlen. Ilyerfkor hazamegyek, mert otthon biztos meglelem a megfejtés kulcsát. Erre mondom én, hogy falum tenyerén járom a hazát.”

S ezért tud mindent szülőföldje, az ott élő emberek szemével nézni, az ő eszük1085