Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - MŰVÉSZET - Bodri Ferenc: Dr. Rácz István gyűjteménye Kaposváron
BODRI FERENC Dr. Rácz István gyűjteménye Kaposváron Az utóbbi esztendők és nyarak szerencsés, egyiben örömmel üdvözölhető gyakorlata, hogy ismert, de igencsak zárt körben látható magyar magángyűjtemények képzőmű- vószeti.kincseit mutatják be teljességükben a galériák és múzeumok. Szükségből erény: egy-egy akár a most látotthoz hasonló anyaggal, művészi értőkkel igencsak kevés hazai múzeum rendelkezik. Láttunk már hasonló tárlatot Győrben és Szentendrén, Pécsett, Veszprémben és másutt, ezúttal Kaposvárott került széles közönség elé egy gyönyörű összképű és kiemelkedő darabokban is módfelett gazdag magángyűjtemény, egy budapesti gyűjtő szeretettel ápolt és féltő gonddal őrzött kincseit mutatva be. A gyűjtemény egy része néhány esztendeje Pécsett, utána Veszprémben volt látható, valahol itt, vagy dr. Tompa Kálmán műtárgyainak ugyancsak kaposvári (kiállításával (1966) kezdődhetett újra ez a magánértékeket fcözkinccsé állító mozgalom, melynek jószerével az országban másutt is vannak kevésbé közismert jelentkezései, és átfogó művészetszociológiái jelentősége sem vitatható. Kaposváron ezen a nyáron századunk első évtizedeinek irányt ádó mestered és a mai magyar festészet és szobrászat ismert és jelentős alkotói képviselik elsőképp önmaguk és alkotójuk értékeit, ugyanígy a gyűjtő ízlését, szellemi gazdagságát és eleven kapcsolatait. Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly egy-egy érdemes alkotása mellett több művel szerepel a gyűjteményben Nagy István, Gulácsy Lajos, Egry József, Medgyessy Ferenc és Vajda Lajos művészete, a sorban Gulácsy Dal a rózsatőről és Vajda Északi tája az alkotók legreprezentatívabb műved közül valók: bensőséges gazdagságú lírai várakozás és vágy az előzőn, kietlen szépségű lemondás, „ember utáni csend” az utóbbin, közel négy évtized keserű élményei sivárodnak a két híres kép között. A lírai reménytől a szótlan beteljesülésig: a két pólus között a század tapasztalásai. A íecenzens (és talán mások) előtt izgalmas érdekességűvé a bemutatott teljes gyűjteményt a mai magyar festészet két prominens alkotójának képsorozata teszi: elsőképp Bálint Endre elmélyült szellemű, gazdag művészi értékű és kiemelkedő szépségű alkotásai. Közöttük a teljes eddigi oeuvre sok jeles darabja is. Jónéhány évtizeden át néhány magánrajongó töltötte be a mai magyar képzőművészet nem kevés jeles alkotójánál a mecénás erőt és ihletet adó szerepét, nem kis gond elé állítva később az eleven értékekre végre is ráébredt múzeumokat. így egy jelentős csoport és korszak főművei lettek kizárva a szélesebb múzeumi publicitás lehetőségei közül, a magángyűjtemények ilyenforma bemutatása és feltárása ezért is jeles kezdeményezés. A mostani tárlat jónéhány műve nemcsak gondolatgazdagító érték és emlék, de a mai magyar képzőművészet utóbbi évtizedeinek kiemelkedő reprezentánsa is, ebben a gyűjteményben legkivált Bálint művei ilyenek. Itt láthatók végre ismét a festő külföldön töltött idejének legragyogóbb emlékei: a Honvágy, a Séta a temetőben, a Sápadt nap és a Roueni látomás, majd az itthoni másfél évtized főművei, a Groteszk temetés, a Szentendrei látomás, a Zsennyei fohász, az Angyal, a Gyász és a többiek, mellettük a Csodálatos halászainak az elsővel egyenértékű változata. Életes és szorongató találkozás a képeken ember és világ, élet és álom, személyes múlt és közösségi jelen, gyermeki emlékek és a felnőttiét tapasztalatai, világ és művész között. A tárlat alaphangulatát Bálint feszített, feszítő és feszültségekkel terhes lírája határozza meg, emellett mennyiségével is a leggazdagabb, élményeivel is a legemlékezetesebb Ország Lili kultúránk eredetét és sorsát oly szorongásosán' idéző, fájdalomgaz1070
