Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - MŰVÉSZET - Szelestey László: Közösségteremtés és tárgyformálás Velemben

béri, baráti kapcsolat alakult ki idővel az itt dolgozó faragók között, amivel csak nagyon ritkán találkozhat az ember.

Az utóbbi évtizedekben sokszor hangoztatták a közösségek, a közösségi szellem kialakulásának fontosságát. Feltűnő azonban, hogy ez jobbára csak szándék, terv maradt. Miért?

Talán azért, mert túlságosain is sizúken értelmezték (értelmeztük) a közösség fogalmát. Többnyire csak az együtt való cselekvést, a közösen végzett munkát értettük alatta. Ezt tartottuk a közösséget összefogó, összetartó szellem forrásának. Kialakulása, megléte anélkül valóban elképzelhetetlen. Bizonyltja ezt a véteni tárgyformáló stúdió is. Ez önmagában azonban nem sokat jelent, hiszen az ország kisebb- nagyobb együttdolgozó embercsoportjából áll — és mégis kevés az igazi közösség. A kollektív szellem kialakulásához hagyomány kell. A ma önmagában nem lehet összetartó erő. A kohéziót csak a közös múlt ismerete, vállalása', létünk .folyamatosságának hite teremtheti meg.

Egy más oldalról közelítve, úgy gondolom, hogy a népművészeti tárgyak értéke sem dekorativátásukban rejlik. A népszokások, a dalok, a néptánc sem azért maradhattak meg és hódítanak 'évről évre, mert kitűnő szórakozási lehetőséget jelentenek, fontosságuk mélyebb tartalmukban rejlik.' E tartalom leglényegesebb eleme közösségi jellege. A különböző formákban az összefüggő egységhez, az egészhez való tartozás nyilvánul meg, ember és természet szerves összetartozása, egyén és közösség egymást- feltételező léte fejeződik 'ki.

Beszélgetésünk során egy ízben említetted, hogy az általad vezetett öt stúdió közül az itteni kovácsolódott leginkább igazi közösséggé. Velem ma már fogalom, aki egyszer idelátogat, később is visszatér. Mivel magyarázod ezt?

1066