Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kuntár Lajos: "Szép Vidá"-tól az "Összhang"-ig 25 éves a Pomurska založba könyvkiadó
KUNTÁR LAJOS „Szép Vidá”-tól az „Összhangéig 25 ÉVES A POMURSKA ZAL02BA KÖNYVKIADÓ Szentgotthárd, Apátistvánfalva, Kétvölgy, Orfalu, Rábatótfalu, Szakonyfalu, Alsósaöl- nök, Felsőszölnök községi és iskolai könyvtárainak vizsgálata során, ahányszor csak alkalmam volt, mindig belelapozgattam az újonnan érkezett szlovén nyelvű könyvekbe. Érdeklődésemet szép kivitelük, színes, gazdag illusztrálásuk keltette fel és tartósította. A nyelvet nem ismerve is szívesen vettem kezembe, forgattam a szlovén könyveket, különösen a gyermekek részére készülteket, mert ezek még inkább „kínálták” magukat. A könyvek közül többön „Pomurska zalozba, Murska Sobota” volt olvasható, így figyelmem e könyvkiadóra is kiterjedt. A magyar irodalom tolmácsolását is végző, s Murska Sofootán — Muraszombaton — működő könyvkiadóval a személyes kapcsolatom, — Joze Temar szerkesztő közvetítésével —, 1974-ben teremtődött meg. Már ekkor betekintést nyertem a Pomurska zalozba tevékenységébe, részletesebb tájékozódásra, az eredmények és tervek megismerésére csak a következő évben volt alkalmam. A Joze Vild igazgatóval, Joze Temar és Joze Hradil szerkesztőikkel történt beszélgetésem számomra sok megiepetéssel járt s arra késztetett, hogy az Életünk olvasóinak is beszámoljak róla. Az 1975. évi 6. számban „A magyar és szlovén irodalmi kapcsolatokról” címmel megjelent ismertetőt az a kellemes benyomás és jó érzés íratta, amelyet a kiadónál tett látogatásom során szereztem, éreztem. Joze Vild és munkatársai, országuk nemzetiségi politikája szellemében, már ekkor sokat tettek a Szlovéniában élő miagyar anyanyelvű lakosság kulturális igényének kielégítésére s ezen túlmenően a magyar és a szlovén irodalom kölcsönös megismertetése érdekében. Tevékenységüket az a felismerés irányította, amit Joze Filo Pável Ágoston halálának harmincadik évfordulóján, 1976. április 23-án, Szombathelyen tartott emlékülésen így fogalmazott meg: „Mér hosszú évszázadok óta szomszédokként élünk szlovének és magyarok, mégis az egész világon nehéz találni két szomszédos népet — Európában valószínű nem is található —, amely oly kevéssé ismerné egymás kultúráját, mint a XX. század első évtizedéig a magyarok és a szlovének. Ezért a magyar-szlovén kulturális kapcsolatok történetében, különösen a közös megismerés és a közeledés terén nagy jelentőségű volt Pávfel Ágoston tevékenysége. Sok tekintetben úttörő munkássága gazdagította mindkét nép kultúráját, és megteremtette annak a közreműködésnek az alapját, amely különösen a II. világháború után fejlődött ki, és évről évre tovább szélesedik és erősíti a két szomszédos nép barátságát.” A szlovén születésű és anyanyelvű, életének nagyobb részét Szombathelyen leélő Fável Ágoston természetes kötelességének tartotta rokonságával, véreivel a kapcsolattartást, a szlovén szellemi értékek örökítését, továbbéltetését, a magyar olvasók részére is hozzáférhetővé tételét. Közvetítő szerepét a harmincas évektől folytatta erőteljesen. A magyar-szlovén irodalmi 'kapcsolatok eseményeit, eredményeit rendszeresen tütoröztette az általa szerkesztett, s Szombathelyen megjelentetett Vasi (Dunántúli) Szemlében. Több folyóiratban közölt szlovénből fordított verseket, elbeszéléseket. Regényeket is ültetett át nyelvünkre, s a szerzőket bemutatva a könyvek elé hosszabb- rövidebb ismertetőket, tanulmányokat írt. A gyermekkorától ható népköltészeti alkotásokhoz is hozzájuttatott bennünket. „Pável Ágoston — Cankar és más szlovén szerzők műveinek tolmácsolója — a szlovén népköltészetet is méltó módon teszi hozzáférhetővé a magyar olvasó számára” — állapíthatta meg barátja és tanítványa, Vilko Novak a „Szlovén népdalok” előszavában. 1031
