Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Kétnyelvű Muravidék
Azok a magyar nemzetiségű értelmiségiek, akik Jugoszlávia különböző szakiskoláin, főiskoláin és egyetemein nyertek képesítésit, szereztek oklevelet, a jószándék megléte mellett sem lehettek az itt élő nemzetiség igazi képviselői — néhány kivételt leszámítva —, hiszen hiányzott belőlük az a fajta nemzetiségi tudat és igénytöbblet, ami a nemzetiség általános és külön jogainak az érvényesítéséhez, a kiálláshoz adott esetben elengedhetetlen követelmény ... A nemzetiség fennmaradásához, annak teljes fokú fejlődéséhez elengedhetetlen — az alkotmány biztosította jogok mellett — az anyanyelv gazdagodásának a feltétele is. Az anyanyelv ugyanis nemcsak kommunikációs eszköz, hanem hordozója a nemzetiség kultúrájának, biztosítéka a megmaradásnak. Jelentősége még nagyobb, ha elszigetelten él egy többségi nemzet nyelvébe ékelve...” Félelmük igazi oka mégis inkább abban keresendő, hogy valami fajta hátrányt sejtettek a kétnyelvű iskola — a számukra ismeretlen új! — mögött. Azoknak, akik húsz egynéhány évvel ezelőtt megkezdték a szervező, előkészítő munkát, az ilyenfajta akadályokkal is meg kellett küzdeniük. Pótolniuk kellett a hányzó tanerőt. Olyan káderekre volt szükség, akik alkalmasnak bizonyultak a kétnyelvű oktatásra, de amellett szívvel-lélekkel átérezték a vállalkozás jelentőségét. A muraszombati oktatásügyi intézet szervezésében tanfolyamokon képezték át az önként jelentkező pedagógusokat, majd a tanítóképzőiben megkezdődött a tervszerű káderképzés a kétnyelvű iskolák számára. A lendvai község például az 1959—60-as tanévben harminc tanítóképzősnek nyújtott ösztöndíjat. A muraszombati tanítóképzőből így igen rövid időszak alatt több mint hatvanian kerülitek a kétnyelvű iskolákhoz. A maribori Pedagógiai Akadémia pedig vállalta az oktatók, nevelők továbbképzését. A muravidéki kétnyelvű iskola eszméjét kezdettől fogva támogatták a társadalom legmagasabb rangú képviselői: köztük Kardelj, Bebüer és mások. Mert — amint azt Ivó OneSnik állítja egyik ide vágó tanulmányában, a kétnyelvű iskola alapeszméjénél fogva, a múltban és most is igen jelentős része és tényezője a testvériség szellemében való együttélésnek, s legmagasabb foka az ifjú nemzedék közös nevelésének a vegyes nemzetiségű területen. Magammal hoztam a Szlovéniában élő olasz és magyar nemzetiség és annak tagjai külön jogainak megvalósításáról szóló három nyelvű kiadványt. Ebből idézem a Szlovén Szocialista Köztársaság Alkotmányának 250. szakaszát, amely így szól: „Az olasz, illetve magyar nemzetiség tagjainak biztosítva van saját anyanyelvűk szabad használata, saját nemzetiségi kultúrájuk kifejezése és fejlesztése, s e célból szervezetek alapítása, nemzetiségi szimbólumaik használata, valamint egyéb, az alkotmányban meghatározott jogok megvalósítása. Azokon a területeken, amelyeken a' szlovén nemzet tagjain kívül az olasz, illetve a magyar nemzetiség tagjai is élnek, az olasz,, illetve a magyar nyelv egyenjogú a szlovén nyelvvel. Azokon a területeken, amelyeken a szlovén nemzet tagjain kívül az olasz, illetve a magyar nemzetiség tagjai is élnek, mindkét nemzetiség tagjainak biztosítva van a saját anyanyelvükön való nevelés, őktatás. Törvénnyel a nevelő-óvóintéretefeben és iskolákban kétnyelvű oktatást is lehet bevezetni, illetve a szlovén nyelv kötelező tanítását a nemzetiségek iskoláiban és nevelő-óvódntézeteikiben, ugyanakkor a magyar nyelv kötelező tanítását a szlovén iskolákban és nevelő-óvóintézetekben.” A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága kezdettől segítette a nemzetiség sokoldalú fejlődését. „Mi a Szlovéniában élő magyar nemzetiségi csoport tagjai úgy vétjük^ hogy ezek a határozatok (mármint a jugoszláv kommunista párt határozatai — szerk.) máig is tartós alapot jelentenek a nemzetiség egyenjogúságának érvényesüléséhez, a társadalom-politikai élet minden területén” — írta Varga Sándor a jubileum alkalmából. A kétnyelvű oktatás bevezetése húsz évvel ezelőtt ugyanis utat nyitott a Szlovéniában élő magyarság jogai érvényesülésének a mindenapi életben, s egyúttal megteremtette a szlovének és a magyarok e gy üttélésének új feltételeit. A kétnyelvű iskola megteremtése után a magyar nyelv egyenjogúságának érvényt szereztek a közéletben is. A vegyes nemzetiségű területeken 1963-tól bevezették a kétnyelvű ügykezelést a közigazgatási és az igazságügyi szerveknél. Kétnyelvű feliratok 1027
