Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Tönköl József: Más idő ez (vers) - Káldi János: Elvonulnak (vers)
TÖNKÖL JÓZSEF Más idő ez meirnykőütések nélküli sebes tüzeké százezer szélkakasé más ez: fű füst irgalom szerelemvesztés fejemnél lármás kaszákat forgat a mező ünneplőbb lesz vas vers bakanóta elrendeződnek mély vizek elrejteznek regősök hidasok hazátlanul más idő ez: szüreti kádaké temetőké gesztenyés belű úritökök érnek az ölfán sárgódik székük fogamig ez már az ősz harmatos erdő anyámnak magát megmutatja viszi a tükörkendőket sírva elnyom csalittal megcsal gonosz ördöggel föltérdel dunyhámra hozzámhajol hajamat játszó gyertyákkal érinti korbácsot csókot ad angyalokat bűnöket más idő ez: végeződnek szentségtartók madárcsőrök táncok dühödött dombok céloznak fujkálnak falubeli tinók ökörnyálak vermek kezem lábam megdagad kivernek sűrű ködök meggyfaleveleket raknak a számra tündérkertből valót belémfogódzót kitüzesedőt KÁLDI JÁNOS Elvonulnak Jön a gyászjelentés nap-nap után. Itt a tizedelés csúf évada. Elvonulnak, akiket szeretek. Senkit sem ment meg semmilyen csoda. Sötétül, s elveszik az ének az ősz letarolt ormai felett. Virít egy sárga virág a parton, akár a súlyosodó őrület. 1018
