Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - SZEMLE - Molnár Miklós: Irónia, középpont nélkül

A négyszázhetvennégy lapos Termelési-regény (kisssregény) „A” szövege (a „voltaképpeni” Termelési-regény) a 131. lapig terjed (kilenc fejezetben). Ehhez kapcsolódik 68 számozott jegyzet: a „B” szöveg: „E. följegyzései” — egy pszeudó-egónak, Esterházy Péter eckermanni doppelgangerjénék első személyű, parodisztikus-misztifi- káló, hűséges jegyzetei a „rajongva szeretett mesterről”. „A” és „B” szöveg együttes, paralel és komplementer olvasata adja magát a könyvet, a teljes (a „C”) szöveget, a 468. lapig (+ tartalomjegyzék). Alkotó olvasói részvételre tart tehát számot Esterházy regénye. Az „A” szöveg számos eltérő elem szövedéke — rákosista „termelési regények”, a Szabad Népek Dalai c. kötetből vett tömegdalok, termelési értekezletek jegyzőkönyvei, a monarchia idejéből származó parlamenti beszédek, Apponyi Albert emlékiratai, az Egri csillagok, képregények, egy Rákosi-beszéd, poli tikai szólamok, mozgalmi, zsurnalisztikái közhelyek, vadászjelenetek, magántapasztalatok, Mikszáth- textusok, technokrata ’világmegváltás’-klisék elemeiből szőtt sokjelentésű szövegháló. A „B” szöveg részleges forrásjegyzéke, kommentárja, kiigazítása, visszacsatolása, konkretizálása, motiválása, elidegenítése, átszabása, visszanyerése nemcsak az „A” textus szövegképző elemeinek, hanem Esterházy korábbi írásainak is, melyek a Fancsikó és Pinta és a Pápai vizeken ne kalózkodj! című kötetekben olvashatók. Gazdag variációs játékot folytat számos motívummal, kiapadhatatlan leleménnyel társítja egyre újabb módokon az elemeket: a motívumok, „játékos szó-cikázások”, szóláncok szövegről szövegre vonulnak, szöveget szöveghez kapcsolnak: Esterházy Péter, akinél jobb csatár nemigen van a magyar írók között, eltökélten építi életművét; szövegei folyamatosan odvasandók/olvashatók. A „B” szöveg memoárnak is tökinthető (ha konvencionális műfaj-csapdába akarjuk ejteni) — vagy inkább memoár-foltok szabad kergetőzésének, lebegtetésének. Olyan memoár (ha az), amely — eltérően a legtöbb „családregényétől — drasztikusan („trágárul”) szakít a szociologizáló pepecs konvencióival. (A „B” szöveget — „természetesen” — az „A”-val való sokszálú kapcsolatai teljesítik ki.) E 68 jegyzet: kommentárok, magánlevelek, jegyzőkönyvoldalak, kitelepítési végzés, családfa, mindennapi krónikák, szerkesztőségek válaszlevelei, nem-poénokra nem-kihegyezett családi adomák, akciónovellák, mondókák, esztétikai morfon- dírozások, elemista fogalmazvány-paródiák, rajzok, „felszínes bölcseknek”, matematikai levezetések, szerkezeti diagrammok, Mikszáth Kálmániádák, „órák szorgos munkájával” előállított „spontáncetlik”, szójátékok, kölcsön- és vendégszövegek, ollózások, idézetek, kinyesések, MERÍTÉSEK, utalások, kihajolások, integrálások, belete- hénkedések, oldalrasuhintások, illetve Esterházy Péter labdarúgói pályafutásaiból, történelem-edzett családjának históriájából vett albumlapok gyűjteménye; többek közt „beleékelődnek” a szerző szövegeiről írott kritikák velős mondatcsontjai is. A Termelési-regény (kisssregény) a „talált” irodalom remekműve. Esterházy mindenütt irodalmat talál (ki), ahová csak nyúl. Hatalmasan kiteljesedő nyelvteremtő ereje a mai magyar prózaírás élenjáró alkotói közé lendíti. Esterházy egyre jobban kiszélesíti az irodalom fogalmát és lehetőségeit, megújítja a regényírást, a literatúrát ali- teratúrával termékenyíti meg.

Különleges érzéke van a dolgok vanságához, „apró” jelenségek minuciózus szel- deséséhez, részekre tagolásához, vonatkozásokba állításához, vagy ahogy Szentkuthy írja: „a megfigyelés imáihoz”. Tandori Dezsőnél találkozunk hasonló „dologizmussal”: a dolgok elszigetelésével, kiemelésével, „megdicsőítésével”. Méltán mondja „E” a mesterről: „egy új valaminek új bajnoka ő. A mindennapiságokra fröccsent magasztos fényt.” Bensőséges cinkossággal, gyöngéd malíciával antropomorfázálja a „tnin- dennapiságokat”. Szövegeiben testet ölt az egyedi pillanat, „fölfénylenek a magánélet humanista tartalékai”. Minden momentumot misztifikál és rögtön le is leplez; ha port hint, minden egyes porszem külön megcsillan, a nyelv gügyög, facsarog, ágbo- gadzik, tágul, mdriád részecskére pattogzik szét; neo-antropocentrikus analógiái és metaforái szikrázó jelentésekkel hintik tele a szövegkörnyezetet: tündököl a „van- ság”.

Esterházy Péter könyve „talált” irodalom és megalkotott irodalom elegyes habzása és indáztatása, beépített véletlenekkel és rögtönzésekkel, „irányított mellébeszé986