Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
művészet FÁBIÁN LÁSZLÓ A festő kényszerpályája Hiszem, hogy Fajó János festészetéhez közelebb jutunk, ha meghallgatjuk véleményét útjának eddigi szakaszáról, és hiszem azt is, hogy vallomása, a kérdésekre adott válaszából kikerekedő véleménye azonos értékű szellemi termék alkotásaival. Festői indulásod legalább két fontos kérdést vetett föl. Egyfelől: a főiskolán valójában nem merültek (nem merülhettek) föl — csakis utána — olyan szakmai gondok, amelyek egy lehetséges festői pálya lehetséges karakterére utaltak volna. Másfelől: azonnal szemben találhattad magad a ténnyel, hogy a festészet nem magánügy, a festőnek közéleti vállalásai is lehetnek. A közéleti ügyek borzasztó távol álltak tőlem. Semmi nem állt olyan távol, mint a közélet. Mivel azonban bizonyos közéleti kérdések megoldásakor meglehetősen jó alanynak mutatkoztam a főiskolán, rámaggatták ezt a szerepet. Csendes, szorgalmas ember voltam, hetekig nem nyitottam ki a számat. Schubert Ernő azonban alkalmasnak gondolt valami báb-KISZ-titkár alakítására, így egyből a dolgok kellős közepébe csöppentem; még föl sem kaptam a fejem, már ott dribliztem a pályán. Persze, könnyűszerrel lemérhettem, nem egészen nekem tetsző dolgokról van szó, tehát visszájákra fordítottam a személyemmel kapcsolatos terveket. Meg kellett tanulnom a közéletiséget. A másik szakmai probléma. Ügy mentem a főiskolára, hogy öt év „vaskalapos” akadémiai képzés állt mögöttem a békéscsabai Mokos József jóvoltából. Zseniális pedagógus volt, nem győzök hálálkodni szerencsémnek, hogy keze alá kerültem. Éppen ma volt 26 éve, hogy megpofozott, kizavart a körből, mert matematikából beszedtem egy egyest. Azt mondta, amíg ki nem javítom, nem enged be a körbe. Bánatomiban elmentem korcsolyázni. Akárcsak tegnap. Huszonhat év után újra elmentem korcsolyázni, három órát korcsolyáztam az emlékeimen. Miháltz Pál és Rákosy Zoltán vett föl a főiskolára. A fölvételi ugyan kéthetes volt, engem első nap délben behívattak és délután megmondták: fölvettek. Azt a gipszfejet kaptam rajzolni, amit a körben vagy hússzor, húszfélén rajzoltam. Húszféle technikával. Akadémikusán perfekt voltam. Talán rajzoljuk föl azt a képzőművészeti közéleti alaphelyzetet, amely itt a 60-as évek elején létezett, és amelybe te — elvégezvén a főiskolát — belecsöppentél. Az alaphelyzet ellentmondásos volt. A szakmai informálás problémája a hosszú lefoj- tás után kezdett a könyvkiadáson keresztül megoldódni. Ugyanakkor oktatásunk (a 361
