Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Péntek Imre: "... verseim, egyszer még elindulhatunk?" (Portrévázlat Győri Lászlóról)
m szemle PÉNTEK IMRE „...verseim, egyszer még elindulhatunk?” — PORTRÉVÁZLAT GYŐRI LÁSZLÓRÓL — Azon meditáltam, amikor végre rászántam magam régi adósságom törlesztésére, vajon mit mond a mai versolvasónak Győri László neve? Valószínűleg keveset. Ha jól számbavesszük: ritkás, de szívós közléseket folyóiratokban, felbukkanást a fiatal irodalmat reklámozó antológiákban, az Elérhetetlen föld, költőinek a kilencekne'k egyikét. Ez utóbbi tényt jobbára csak a szakmabeliek tartják számon — a „céhbeliek” —, akik közé ironikus vágya röpítette a Száz éves ballada hősét. Persze a „céhbeliek” sem irgalmasnővérek. Ha Győriről kerül elő a szó, nem késlekednek fenntartásaikat hangoztatni, olyas megjegyzéseket tenni, hogy: igen, igen, befulladt, megrekedt, a tehetséget mutató indulás, a sokat ígérő „berobbanás” után nem tudott újat hozni, megújulni, élményeiből csupán egyetlen kötetre futotta, a folytatáshoz nem volt elég ereje stb. Első könyvét, (Ez a vers eladó) nem követte sem második, sem harmadik, mint a vele együtt jelentkező Tandori Dezsőét, akinek az esetében elmondhatjuk: a minőség csapott át mennyiségbe. Valóban, ez a helyzet, az adatok Győri ellen beszélnek, kár is volna tagadni. Az 1968-ban megjelent Ez a vers előadó nyitányát, beköszöntőjét jelenthette volna egy eredeti látásmódú, friss hangú, merészen szintetizáló költészetnek. S mégsem ez történt. Tíz év vergődés, útkeresés, bizonytalankodás következett, és ezzel együtt tartalmi és formai ingadozás, egyenetlenség. Pedig ... Pedig Győri előbb jutott — méltán! — kötethez, mint kortársai, az Elérhetetlen föld szereplői. És ez az időkülönbség költői kiérleltségének, magatartásbeli tisztázottságának, szociális érzékenységének, osztályhovatartozása tudatosításának szólt. Így is vállalta a közösséget nyolc kevésbé ismert társával, az együtt jelentkezést egy bizonytalan sorsú antológiában, ő tudta, miért. Pedig... A híres-hírhedett Tiszta szívvel első számának lapjain kevesen fogalmaztak gyöt- relmesebb, súlyosabb, feloldásért kiáltóbb vallomást a fiatalok közérzetéről, mint ő. „Mi az etika csillagát kutatjuk, a hitet, a csalódástalan csalódást — ha van ilyen — o kongresszusok rejtélyeit. Politikában felnőtt ifjúság ez. A politika csinált ki minket, a politika fog megnyugtatni, de most — cselekvés nélküliek — az etikát kutatjuk. Megnyugvást, de bármilyet. Dehogy bármilyen Együttfutást kívül és belül.’’ Győri szinte elemi erővel szólaltatta meg az ifjúság lefojtott energiáit, érzékelte a „generációs ártalom” nyomasztó érzését. S tagja volt annak a kis egyetemi csoport85
