Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
ban is, — de megvan. Míg a többi hozzá hasonló darab a XVI. század elején új alapra került, mert addigra az eredeti alapszövet tönkrement. A palástot annak ellenére, hogy használták, láthatólag, nagyon megbecsülték. E megbecsülést tanúsítja az a korai „restaurálási” munka is, amit valószínűleg már a 16. században kezditek el. Nem azt az egyszerű megoldást választották, ami szokásos volt, hogy kitépték az alapszövetet és a hímzést egy új alapszövetre erősítették, hanem az alapszövettel együtt dolgozták rá egy új anyagra, a legminuciózusabban, a legapróbb részleteket is fölerősítették. Mi volt az alapszövet anyaga eredetileg? Kékeslilás, valószínűleg bizánci, apró rozettamintás, selyem. A nagy aranyfelületben főleg a kék selyemmel hímzett részletek ma is szinte érintetlennek látszanak, mert a középkorban annyira kedvelt indigókék csodálatosan virít a betűkön, kisebb részleteken, angyalszárnyakon, az architekturális díszítés árnyalásában. Eredetileg miseruha volt? Igen, kazula volt. Az arany ábrák rajzát a vörös alapszálak adják, a kiegészítő selyemhímzés viszonylag kevés. Nyilvánvaló, hogy igen ünnepélyes alkalomra készült, ez magyarázza azt is, hogy a későbbiekben is kiválóan ünnepélyes alkalmakra, koronázási palásttá alakították. Meglehetősen egyszerű módon, hiszen csupán az történt, hogy az elejéből kivágtak egy sávot, ami a nyakkivágásnak felelt meg, és gondolom akkor ki is foltozták, mert hiszen a két folt, ami található rajta, valószínűleg magából a miseruhából került, a kapcsolópánttal együtt. Ezt az alapszövet vizsgálatával lehet majd végérvényesen eldönteni. A hasonló korú európai textilművek között milyen helyet foglal el a palást? Fölöttébb rangosat! Mint említettem a legmonumentálisabb koncepciójú, a legigényesebben elkészített, és legteljesebb képet is adó tárgy, mert eredeti sorrendjükben vannak rajta a képek, amelyeket például a banbergi darabokon hellyel-közzel felcseréltek. Most, hogy hazakerült a palást és a többi koronázási jelvény, hozzáférhetően a kutatók számára, úgy hiszem nem túlzás azt mondani, hogy nemcsak mi, hanem az általános európai művészettörténet is nyerhet vele. Egyáltalán nem túlzás, hiszen a magyar koronázási jelvényekkel kapcsolatos kérdések nagyon is integráns részei az európai művészettörténetnek, jelvénytörténetnek, művelődéstörténetnek, textil történetnek márcsak a darabok művészeti rangja miatt is. Némi üröm az örömben számomra az, hogy félő, hogy a készülő állandó kiállítás hosz- szabb távon esetleg árthat, főleg a palástnak, amely kiállítva sosem volt, mindig elzárva tartották, ezért is maradhatott meg ilyen viszonylagos épségben. Persze nyilván van mód arra, hogy ne fakuljon, ne porosodjon, ne száradjon ki, hiszen másutt is gondoskodnak erről. Mégis azt mondom, nagyon-nagyon meg kell gondolni, hogy optimális biztonságban kerüljön kiállításra. Ez az én ellentett előjelű Catoiádám: Ceterum censeo mantellum ... A jelvényegyüttes legrégebbi darabja kétségtelenül a jogar kristálygömbje. Ügy tűnik mégis talán a jogar veti fel a legkevesebb kérdést. Valóban a kristálygömb a X—XI. századból való, fatimida eredete sem vonható kétségbe, itt legfeljebb csak pontosabb analógiák keresésével, például a fatimida textil- művészet motívumkincsének felhasználásával a datálás finomulhat. Előrelépés történhet esetleg a közvetítés útjának latolgatásával is, bár miután ez a maga korában előkelő exportcikk volt, és efféle hegyikristály tárgyak, díszedények, flakonok, állatok majd minden nagy európai kincstárban találhatók, mind bizánci, mind nyugati közvetítéssel számolhatunk, sőt keleti útja is lehetséges. Inkább a jogar foglalata vet fel kérdéseket. 79
