Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
nélkül a korona történetével kapcsolatosan újabb elméleteket kialakítani, és a magam részéről elfogadtam Deér József eredményeit, aki egy fél életet szentelt ennek a kérdésnek a tisztázására. Hozzá kell tenni azonb.an hogy Deér József is mások technikai megfigyeléseire — nevezetesen Albert Boeckler és Patrick Kelleher háború utáni vizsgálataira — kényszerült támaszkodni. Ezek után az utóbbi időkben nem kívántam a korona kérdéseit illetően nyilatkozni, s előadások tartására sem vállalkoztam. Különösen sokat foglalkozott a limoges-i zománcokkal. A zománcok pedig talán az egyik legfontosabb, mert legérzékenyebb tényezők az azonosításoknál, datálásoknál. Nemcsak a limoges-i, hanem általában a középkori ötvösség története szakterületem. Végülis sok tárgyat láttam s sokat meg is vizsgálhattam, köztük olyan főműveket, mint a limburgi staurotékát, a trieri Szent András ereklyetartót, Gizella királyné müncheni aranykeresztjét, meg a Mátyás-kálvária rokonságába tartozó darabokat. Ezek az előzmények valóban megkönnyítették számomra a koronával való „találkozást”. Mire figyel, mondjuk a zománcok esetében a szakember? A zománc — bár hihetetlenül tartós — igen kényes, sérülékeny. Például minden rekeszzománcnál óhatatlanul adódnak apró felületi hibák, parányi buborékok, szeny- nyeződések már a készítésnél, amihez aztán az évszázadok során egyre több sérülés, kipergés, repedés társul. Árulkodó jelek a kövek hajszálfinom repedései, a zománcrekeszek elhajlása a rajztól, általában a manuális munkával járó, valamint a használatból eredő elváltozások. Ezek az igazán lényeges, perdöntő tényezői egy középkori tárgy felismerhetőségének, illetve egy konkrét tárgy felismerésének. Gondolom éppen ezért lehetetlen is volna például a magyar koronáról tökéletes hamisítványt készíteni, hiszen friss készítésű tárgyakon eleve másutt mutatkoznának apróbb hibák, arról nem is beszélve, hogy az eredetit jellemző repedéseket, elváltozásokat, melyeket az idő alakított ki, ugyanott és ugyanúgy képtelenség reprodukálni „rácsempészni” a tárgyra. Ez valóban kizárt. 1978. január 5. A koronázási ékszerek újra magyar földön 74
