Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Oltyán Béla: A lírikus Déry ars-poetikája

„Szabadíts fel tavasz! nagyon nyomorultak vagyunk!

másszanak partra a hajók és csattogva a házak szálljanak az égnek vad tarantella táncban: hogy megszabaduljunk gonosz kísérleteinktől

indulhassunk a kenyér meghódítására'és egyszerűen és komolyan köszönthessük, tavasz! diadalmas csodáidat”

(Plakát a tavaszhoz)

E kettősség: a tavasz képzetköreinek forradalomra utaló hangulata, illetve a társadalmi megújulás vágyának a nyíló természet képeivel való érzékeltetése nem új keletű az irodalomban. A kérdés csak az, mely pólus dominál, mily irányba fut a kibontás hangsúlya. A Ló, búza, ember darabjainak többségében az expresszionizmus általános humanizmusának hangjai, tárgy kavargásai, a természet és élet biológikum-szférái zendülnek meg; a pezsdítő élet-mámorokat hívja (Május, 1921), illetve a tétlen várakozás, a csend, a közöny üveges dermedtségét akarja széttördelni (A csúnyaság dicsérete).

E türelmetlenség, szociális érzékenységének, társadalmi látásának íélreért- hetetlenebb jeleit is műveibe sűríti. Akkor is, ha e szolidaritás-jegyek esetenként egy-egy látomás irreális-jelképes rendszerében merülnek fel:

... a Minnehaha csobog (a világ legnagyobb hajója) és Caruso piros labdákkal teniszezik a fedélzeten, de alul meztelenül dolgoznak a fűtők, gyomruk égési seb, foguk kihullt a gőzben.

(Az ámokfutó)

Az Éjjel a parkban c. nagylélegzetű alkotásban a „szürreális” képzetasszociációk s a realitás elemei már többlépcsős rétegeződéssel építik a művet. Ebben az indítás szituációja, a keret konkrét, majd a látomásban felvillantott személyi viszonyulás motívum-rendszere utal ismét vissza valóságos összefüggésekre, Dérynék egy adott társadalmi szerkezetben történő állásfoglalására. Olyképpen, hogy az alkotó szférák határai átsugárzóan fonódnak, mosódnak egybe.

De: ha a magyar emigráció, a Ma szélsőséges, dadaisztikus műveihez mérve Déry versei a történelmiség reálisabb példáit is testesítik meg, más oldalról, kötete Egészének társadalmisága, Komját Aladárék konkrétabb történelmi látású, plasztikusabb eszmeiségű ábrázolásaival összevetve, túlságosan elvontnak minősíthető. „Vadaskert fekszik mellettünk, melyből kitörhet az őrület / és gyors lábbal agyontipor és kevély agancsára tűzi fel életünket” — írja a „Barátom nálam aíudf’-ban, — de a félelmetes megsejtés, amit a fasizmus jövőbeni szerepének megérzésével is azonosíthatnánk, egy szubjektív érvényű magánvallomás sorai közt rejtezik, s homályos szimbolikájú sugallatának igazi mivoltáról legfeljebb maga a költő mondhatott volna véglegeset. S általában: a legtöbb helyt, csak egy-egy sor, kapcsolat, a polgári életforma tárgyai-, környezete-, és relikviáinak futólagos érintése utal a bírált és támadott társadalmi szerkezetre.

Erőteljesebb valóság-légkör tapad azon műveihez, (e vonásaival ismét az 1921—22-es Kassák-i ars poétikával polemizálva) melyekben mindennapi vi54