Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Molnár Miklós: Folyamatos lét-érvényesség felé - Dobai Péterről Hanyatt című kötetének megjelenése idején

Jete „Vízhordó”-jában, majd az 1925-ben ennek továbbvitelével készült, háromalakos „ Vízhordók”-jában. Sem az első, sem pedig a második — és a 30-as években mintá­zott harmadik — változat nem látott élményen alapul, hanem az erőfeszítés him­nusza. Itt még a görnyedő alakok formái inkább csak „göröngyös” felületűek, az izomkötegek még nem kezdik meg szinte külön életüket. Erre a stílusfordulatra az első jeleket a 30-as években mintázott „Hősi emlékben” látjuk. Zászlóvivőjének dom­borzata nagy forgásfelületekből, duzzadó kötegekből épül, s ezek egybeékelődésékor meg-megzökken a folyamatos forma. Formái kezdenek önálló hangsúlyokat kapni. Ha beleképzeljük magunkat e sodrással telt világba és felidézzük eddig megismert „szelíd” műveit, elcsodálkozunk: Rajki művészete kétszólamúvá vált. A szelíd for­mavilág alatt végzetes kavargás támadt. Akárcsak Liszt Ferenc zongoramuzsikájá­ban, amelyben az ártatlan dallamok alatt — a bal kézben — a pokol mélységei ör­vénylenek. A csend és a vihar találkozik e művekben. Közben néhány lovasszobránál (1927: hősi emlékterv és 1934: a sárvári hősi em­lékműterv) új szobrászi feladatokat kap. Az elsőn nem az egyes formák, hanem a ló—lovas és földretepert sebesült testein keresztül örvénylenek a formák, nem test­ről testre mintázott csoportot látunk, hanem egyetlen nagy kavarodást! Ezzel szem­ben a sárvári emlékmű simára csiszolt felületei inkább felnagyított kisplasztikának hatnak. Amit lovasszobraiban keresett, azt akt-tanulmányai tiszta formavilágában találta meg. Nyoma sincsen már az akadémikus beállításnak, hanem nagy formái beledom­borodnak a térbe s éles határokkal ízülnek egymásba. Ezekben készülődnek monu­mentális művei. Ilyen az 1934-es Dávid-ja és az 1936-os női aktja. A kubizmushoz közeledő formai építményeikben még az afrikai szobrászat hatása is érződik. A lendület és a mértéktartás csodálnivaló együttesét a Honvédemlékmű (1935) és az Orvosok hősi emlékműve (1938) valamint a „Kígyóölő” további változatai hozzák meg. Emlékezzünk arra, hogy a „Kígyóölő” már legelső művén megjelent. Ha össze­ÖSI SZÁNTÁS (1935—1936) 563

Next

/
Oldalképek
Tartalom